- Gőzerővel készül a kormányzásra a Fidesz. A legnagyobb ellenzéki párt elnöke, Orbán Viktor a Naplónak adott interjújában arról beszélt, hogy milyen intézkedések várhatóak a Fidesz hatalomra kerülése esetén. Kisebb létszámú parlament, a lakás-elárverezések leállítása, a vagyonadó eltörlése, a költségvetés visszavonása. Tehát néhány azok közül az ígéretek közül, amit a Fidesz politikusai tettek, tennének. Az elmúlt időszakban azonban nemcsak a leendő kormánnyal kapcsolatos találgatásoktól volt hangos a sajtó, hanem Edelény fideszes polgármesterének szavaitól is. Hogy mi a véleménye Molnár Oszkár kijelentéseiről, többek közt majd erről fogom kérdezni Orbán Viktort, a Fidesz elnökét, aki itt van már a stúdióban. Jó reggelt kívánok, Elnök úr!
- Tiszteletem. Jó reggelt kívánok!

- Lehet egy másik bemelegítő kérdésem?
- Parancsoljon!

- Mit szól a tegnapi meccs végeredményéhez, a 3:2-höz?
- Hát, fáj a szívem. Soha nem voltunk ilyen közel a világraszóló diadalhoz, és nekünk állt a zászló. Szerintem jobb csapat vagyunk, mint az ellenfél.

- Jó, de ilyenkor azért a harmadik helynek is lehet örülni.
- Én azt nem mondtam. Sőt, hát, nézze, 46 éves vagyok, és még soha nem volt az életemben olyan lehetőség, hogy egy magyar csapatot, bármilyen korosztályban is, egy világbajnokság legjobb négy csapata között láthattam volna. És lehet, hogy nem is fogok többet az életben. Tehát hálás vagyok a fiúknak, hogy ebben részem lehetett, meg ezért szurkolhattam. Ennek ellenére az ember mindig többre vágyik, és én azt hittem, hogy el fogjuk érni a döntőt. Tanulságos mérkőzés volt. Nem az én dolgom, hogy elemezzem, de politikai stratégia szempontjából – ha ez a kifejezés itt helyénvaló –, akkor azt mondhatom, hogy az első félidőben az az érzése volt az embernek, hogy több energiát fordítottunk az ellenfél erősségének az elhárítására, mint az ellenfél gyengeségének a kihasználására.

- Ha már itt a sport közben szóba hozta ezt a kifejezést, hogy politikai stratégia, akkor menjünk most a politika vizére! Nem kínos-e Önnek, és ezzel természetesen visszautalnék azért a felvezető szövegre, hogy nem kínos-e Önnek Edelény polgármesterének a kijelentése?
- De, kínos.

- És akkor miért nem teszik ezt a dolgot tisztába? Miért nem határolódik el a Fidesz? Amit, ugye, az MSZP részéről most az elmúlt napokban hangoztattak.
- Nézze, az elhatárolódást kevésnek látom ebben a helyzetben. Egyértelműen kell fogalmazni! Én azt gondolom, hogy minden képviselőtől elvárható, hogy fontolja meg, hogy milyen szavakat használ, milyen összefüggéseket fogalmaz meg, és hogy ezt, ha már a nyilvánosság elé lép, és beszél, akkor lehetőleg tegye úgy, hogy lehetőleg senkiben ne keltsen félelmet. Mert ha egy országban elharapódzik a bizonytalanság, a félelem, a fenyegetettség érzése, akkor ott nagyon nehéz sikereket és eredményeket elérni. Tehát én azt várom – nem elhatárolódást, hanem ennél sokkal többet –, én azt várom az edelényi képviselőtől és polgármester úrtól, hogy tegye egyértelművé a gondolatait, és a nyilvánosság előtt az állításokat, amiket tett, ha védhetők, akkor úgy mondja el, ahogy azt kell, ha pedig erre nem képes, akkor vonja le a következtetéseket! De még egyszer mondom: én ezt elsősorban magától a képviselőtől várom.

- Jó. Most csak azért kérdeztem ezt Öntől, Elnök úr, mert itt már Nyakó István is olyan kijelentéseket tett, miután nem hallotta azt a Fidesz részéről, hogy esetleg Molnár Oszkárt nem jelölnék a továbbiakban, vagy lemondásra szólítanánk fel, vagy legalább elnézést kéretnének vele, hogy azt mondja. „Navracsics – ugye, ő egyeztetett többek között Molnár Oszkárral – a fasiszták és a kirekesztők oldalára állt.” Mondja ezt, ugye, Nyakó István. Na most, következik-e a Fidesz számára esetleg Molnár Oszkár kijelentéseiből az, hogy majd a közelgő választásokra a Fidesz gyakorlatilag a Jobbiktól fog elvenni szavazókat, vagyis a szélsőségesek felé próbál – vagy legalábbis a közvéleménynek ez lesz az álláspontja – nyitni?
- No, hát először is tisztázzuk azt, hogy persze, Molnár Oszkár képviselőtársam kijelentései is kínosak, de még kínosabb lenne, ha Nyakó Istvánnal lennék egy pártban, és ilyen mondatokat kellene megmagyaráznom, hogy normális, az elmúlt húsz évben az emberi jogokért és demokráciáért küzdő pártot és politikai erőket, mint amilyenek közé mi is tartozunk, csak úgy egyszerűen lefasiztáz. Ezt kínosabbnak látom. Tehát azt kell mondanom, hogy sokfajta probléma van, örülök, hogy nekem a kisebb jutott. Na most, ami pedig a választásokat illeti, nekünk van egy pártalkotmányunk, ami világosan leírja, hogyan történik a jelöltállítás. Ennek az első lépése, hogy az adott területen, választókerületben – itt most Edelény és környékét kell ez alatt érteni – élő fideszesek, a mi közösségeink ott eldöntik, hogy kit jelölnek, és utána indulnak majd később egyeztetések, és születik meg a végső döntés...

- Magyarán szólva, hogyha ott úgy döntenek, hogy Molnár Oszkár nekik jó, akkor Molnár Oszkárt lehet jelölni.
- Így van. Hát azt nem mondom, de az biztos, hogy egész addig, amíg ők ebben nem foglalnak állást, addig én sem teszem ezt meg. Megvárom, amíg helyben állásfoglalás születik, és utána viszonyulok a helyzethez. Na most, ami a Jobbikot illeti, nézze, először is: mi egy a rendszerváltásban érdemeket szerzett, tehát a mai magyar szabadság, demokrácia felé mozgó politikai rendszer kialakításában résztvevő erő vagyunk. Ilyen szempontból – nem tudom, hogy ez látszik-e – de már tapasztalt és idős politikai pártnak és személyeknek számítunk. Újonnan alakult pártok, amelyek még nem bizonyítottak, a mi számunkra nem jelentenek fenyegetést. Tehát azért sas nem kapkod a legyek után. A Jobbik kétségkívül létezik, de hát először várjuk meg, hogy ez a párt valójában mit tud, mire képes, milyen támogatása van! Mi sohasem aszerint alakítjuk a politikánkat, aszerint formáljuk a mondatainkat, vagy fogalmazzuk meg a céljainkat, hogy egyébként más pártok, különösképpen egy új párt, mit gondol, meg mit mond. Nekünk megvan a saját szavazóközönségünk. Ez több millió ember. Tehát mi nem szorulunk arra, hogy akár innen, akár onnan gyűjtögessünk szavazókat, mert az elmúlt húsz év munkájával mi kiérdemeltük néhány millió magyar embernek a bizalmát, és mi ezért dolgozunk, nem pedig azért, mert más pártokkal versenyt futunk.

- Én nem akarok egyébként különösebben most még Molnár Oszkár kijelentéseivel kapcsolatban itt polemizálni Önnel, mert van ennél nyilván fontosabb, vagy több kérdésem...
- Ha úgy gondolja, csak tegye!

- Abszolút. Szeretném is föltenni! Egyébként jöhetett volna egy órára is, mert szerintem azt is ki tudtuk volna beszélni, de mindegy. Szóval a lényeg az, hogy lehetséges, hogy sokak számára egyébként Molnár Oszkár kijelentése inkább azt a benyomást kelti az emberekben, hogy tényleg ez minthogyha gyakorlatilag a Jobbik szavazótáborát szólítaná meg. De mindegy, menjünk tovább!
- A helyzet ennél egyszerűbb. A helyzet az az, hogy vannak a Fideszben olyan emberek, akik kényes...

- Jó, de, Elnök úr, nem lett volna egy... Bocsánat...
- Végigmondom, ha megengedi. De szívesen meghallgatom Önt is. Parancsoljon!

- Miért nem zárnak ki egy ilyen embert? Oké. Lehet jelölni, azt mondja, hogyha az ottani környékbeliek azt mondják, hogy jelöljék. De ki is zárhatták volna Molnár Oszkárt.
- Hát, ha lenne rá okunk, akkor ezt tennénk. De mint említettem Önnek, van egy pártalkotmányunk, amely világosan fölsorolja, hogy mely okok esetén lehet ilyesmit tenni. Azért ez egy közösség. Az nem úgy van, hogy embereknek csak úgy ajtót mutatunk. Az ügyeket alaposan meg kell vizsgálni, az embereket meg kell hallgatni! És Molnár Oszkárnak is jár egyébként az esély. Ráadásul nem egy visszahúzódó fiú, mint az eset is mutatja – hogy egyébként kiálljon a nyilvánosság elé, és elmondja, hogy mit gondol, és hogy gondol. Én azt javaslom, hogy Önök is éljenek ezzel a lehetőséggel.

- Én is fogok. Egyébként volt már itt a Mokkában, hogyha jól emlékszem.
- Na, és mire jutottak?

- Hát, Azurák Csaba kollegám beszélt vele. Természetesen ő is magyarázta, ugye, a kijelentését, ami minden ilyen esetben megszokottá vált.
- Jó, de Ön is látta, tehát azt mondani erről az emberről, hogy egyébként valami fenyegetés... Húsz kiló vasággyal... fenyegetést jelentene, hogy a nézetei...

- Jó, de az nem a súlytól függ, Elnök úr, hogy ki hány kiló.
- De nem, bocsánat, most arról beszélünk... Most nem a nézetekről beszélünk, a nézetek egy külön történet. Most arról beszélünk, hogy szabad-e megengedni a közéletben, hogy elharapózzanak olyan sötét érzelmek és indulatok, amelyek lehetetlenné teszik a normális és békés életet. Szerintem nekünk, politikusoknak az a dolgunk, hogy az országban a kiszámítható, nyugodt, tervezhető életet szolgáljuk. Minden megnyilatkozás vagy döntés a parlamentben, vagy törvény, amely ennek az ellenkező irányába mutat, rossz dolog és elvetendő. Ezért ha egy képviselő olyasmit mond, ami fölveti ezt az érzést, az ő dolga, hogy tegye is rendbe!

- Ha már képviselőség, beszéljünk most egy kicsit a parlamentről! Tegnapelőtt nyilatkozta Ön azt, hogy elképzelhetőnek tartaná, ugye, a kétszáz fő alatti parlamentet.
- Hát nem elképzelhetőnek tartanám, hanem a programunkban és az én személyes elképzeléseim között is szerepel ez.

- Mikortól, Elnök úr?
- Amint lehet. Tegnaptól.

- De nem, most tényleg komolyan kérdezem, hogy ez 2014-től lenne...
- Minél hamarabb.

- Vagy 2010-ben esetleg, amikor hatalomra kerülnek, már akkor?
- Minél hamarabb. Tehát én azt gondolom, hogy a közvélemény számára világossá kell tenni, hogy az elmúlt húsz év következtetéseit a következő kormányzat és parlament levonja. Az egyik ilyen tanulság és következtetés az elmúlt húsz évből, amit a józan ész diktál, hogy a magyar parlament az indokoltnál jóval nagyobb méretű. Nehezen is dolgozik így, és nem is lehet megmagyarázni az emberek számára, hogy miért tartunk fenn egy ilyen parlamentet, amikor egyébként ennek mintegy a felével is optimálisan lehetne végezni a munkánkat. Ilyenkor az a dolga a politikai vezetőknek, nekem is, hogy a politikai osztály számára egyébként kényelmetlen, mert kevesebb hely, fizetés, állás lesz, ezeket a döntéseket kezdeményezni kell, és végre kell hajtani. Én ebben hiszek, hogy nekem ez dolgom, és ezért dolgozom is.

- Mert, ugye, ez már nemcsak a Fidesznek jutott korábban eszébe, hanem Gyurcsány Ferenc is javasolta ezt nem is olyan rég. Már amikor még hatalmon volt. De érdekes módon ugye az elmúlt években ezt legalább hatvanszor vagy közel hetvenszer söpörték az asztal alá...
- Én azt hiszem, a különbség az lenne a többiek és én közöttem, hogy én, illetve mi, ezt meg is fogjuk cselekedni.

- Jó, de ehhez egy kétharmados többség kell.
- Hát kell hozzá támogatás. Tehát ha az emberek támogatnak ebben bennünket, és adnak elegendő bizalmat, és a parlamentben lesz elegendő erőnk, akkor ezt végre fogjuk hajtani. A törvényeket nem léphetjük át természetesen.

- Most az Elnök úr arra céloz, hogy a választásokat követően kétharmados többsége lesz a Fidesznek?
- Nem, arra gondolok, hogy a parlamentbe olyan képviselőket válasszanak, akik aztán meg fognak tudni állapodni erről a törvényről. Egyébként a kétharmadtól sem ijedünk meg. Nem fogunk meghátrálni.

- Hát azt gondoltam.
- Nem ugrunk félre.

- Ennek inkább örülni kell.
- Tehát nem ugrunk félre. Azt a bizalmat, amit kapunk, azzal igyekszünk majd jól sáfárkodni. Ha az kétharmad, kétharmad. Én azonban azt a politikai csodák kategóriájába sorolom. De vigyázat, mert csodák vannak.

- A Naplóban többféle kijelentést tett az ígéretekkel kapcsolatban. Hogyha jól emlékszem, akkor ott arról is beszélt, hogyha, ugye, megtörténnek a választások, akkor sem a Jobbikkal, sem az MSZP-vel, ugye, nem képzelhető el semmiféle együttműködés.
- Erről is beszéltem. Na most, ha megengedi, én azt vállalnám, hogy nem dolgom, hogy az Ön szóhasználatába beleszóljak, mert az mégiscsak az Öné, de...

- Igen?
- De én nem teszek semmifajta ígéretet. Tehát én úgy gondolom, hogy azzal tele van a padlás. Én nagyon világosan, az elmúlt húsz évben is mindig vállalásokat tettem. Tehát én vállaltam bizonyos dolgokat, aztán nekiálltam, és az esetek többségében – ha megengedi, hogy ezt mondjam – sikerrel végre is hajtottam. Nem mondom, hogy mindig, de általában. Tehát én ezt sokkal inkább nem a közönségnek szóló ígéretként fogalmazom meg, hanem személyes vállalásként, amihez támogatást kérek az emberektől.

- Tehát magyarán szólva, hogyha most azt mondja, hogy az ígéret nem egyenlő, tehát nem lehet kirakni az egyenlőségjelet a vállalással...
- Hát hogyne, persze.

- Jó. De akkor ebben az is benne van...
- Ezt a dezodorreklámból is tudjuk, hogyha máshonnan nem.

- Jó. Mindegy. Na most ez a hasonlat nekem nem jutott volna eszembe.
- Térjünk vissza a kérdésre! Én azt gondolom, hogy Magyarországon ma kétfajta szélsőség van, és én nem akarok szélsőségekkel együtt kormányozni. Van egy szélsőség, ezt a kormány jeleníti meg az én számomra, amely rendszeresen a törvények fölé helyezi magát. A törvények fölé helyezi magát, a hivatallal él vissza. Ennek az eseteit nap mint nap látjuk, ha máshonnan nem, hát az Önök televíziójából. De a parlament is rendszeresen vitatja ezeket a kérdéseket. És van egy másik szélsőség, amely pedig a törvényen kívül helyezi magát, mert olyan válaszokat akar adni Magyarország kétségkívül létező gondjaira, amelyek túl vannak a törvény határain. Tehát én olyan szélsőségekkel, akik a törvény fölé vagy a törvényen kívül helyezik magukat, nem tudok együttműködni – természetesen egy kormányban, már hogyha ezt a lehetőséget fölkínálják az emberek. Akkor sem akarom ezt a lehetőséget választani, mert én pont az ellenkező irányba: a törvénytisztelet, a törvényes rend, kiszámíthatóság, megbízhatóság jegyében szeretném a következő kormányzat munkáját irányítani.

- Ha már a kormányzatról beszélünk, ugye, ez tegnapi hír, és ezt fontos lenne Önnek azért feltennem, hogy a fővárosi közgyűléssel kapcsolatban... Nem tudom, hogy akar-e, vagy szeretne erre válaszolni, én mindenesetre örülnék neki, főleg Tarlós István kijelentésére gondolok. A történet lényege annyi, hogy...
- Mit mondott István?

- Mindjárt mondani fogom. De a történet lényege, csak a nézőknek mondjuk el, hogy az MSZP, ugye, szakított a koalícióval, az SZDSZ-szel nem kíván a továbbiakban együttműködni. És Tarlós István pedig úgy fogalmazott, hogy hajlandó megadni a támogatást a fővárosnak. Vagyis ebben az esetben az SZDSZ-nek.
- Hát, ha a főváros és az SZDSZ azonos volna...

- Ha most Demszky Gáborra gondol...
- De szerintem a főváros az inkább az itt élő embereket jelenti, és Tarlós István jól teszi, ha a Budapesten élő embereket, köztük egyébként engem is, támogat, illetve megvéd a különböző visszaélésekkel szemben, és gondoskodik ugyanakkor arról, erejéhez mérten, hogy az életünk számára fontos intézmények, iskolák, kórházak, közlekedés működjön. Ez nem Demszky Gáborról szól. Demszky Gábort nem kell támogatni.

- Megértettem. Elnök úr, megértettem. Most visszakanyarodva azért egy kicsit...
- De azért a fővárosról még annyit mondjuk, ha megengedi, mint fővárosi polgár is, hogy nehéz más szót találni erre, mint az, hogy kupleráj. Tehát az, ami ott zajlik, az felfoghatatlan józan ésszel.

- Várjon, ez nem egy gyenge jelző. Mármint az Ön szájából.
- Szívesen mondok másokat is. Tehát tudom még a helyzetet közelebb vinni a valósághoz. Istálló benyomást is kelt időnként, amit ki kell egyszerűen takarítani. Nézze, vannak dolgok, amelyek nem egyszerűen jók vagy rosszak, hanem vannak dolgok, amik nem is egyszerűen fölháborítóak, hanem olyan mértékben állnak szemben a józan ésszel, hogy elviselhetetlenek. Na most, ami ott zajlik, az a józan paraszti ésszel olyan mértékben áll szemben, az egyszerű, normális, mindennapi helyes érzékekkel olyan erővel megy szembe, hogy azt az ember nem tudja elviselni. A BKV-ügytől kezdve sorolhatnám.

- Jó, mondjuk ezeket a dolgokat – így van – ki is kell vesézni, meg rendet is kell tenni. Ez kétségtelen.
- Nem lehet mit csinálni. Tarlós Istvántól azt várom, hogy támogassa a főváros polgárait, vagyis tegyen majd a választások után, ha megkapja a bizalmat, tegyen rendet Budapesten.

- Jó. Egy kérdést még azért a Jobbikkal kapcsolatban megenged nekem?
- Parancsoljon!

- Köszönöm szépen. Ami tényleg érdekelne. Ugye most az, hogy vállalásokról beszél, és nem ígéretekről. De mi vannak tényleg, hogyha az a forgatókönyv érvényesül mégis, hogy a Fidesznek nem lesz kétharmada, viszont szeretné azokat a terveket megvalósítani, amit ugye most elképzel, vállalásokat? Valóban kizárja annak a lehetőségét, hogy mégiscsak azért majd 2010-től együttműködjön... most maradjunk akkor a Jobbiknál.
- Hát, én még egyszer mondom, sem magukat törvények fölé, sem azokon kívül helyező pártokkal nem akarok együttműködni. Az egy másik dolog, hogy...

- De kitől vár akkor majd a Fidesz támogatást?
- Először is az emberektől várok támogatást.

- Na jó, de a parlamentben, hogyha szavazni kell...
- Azt kérem az emberektől, hogy gondolkodjanak előre, és adjanak annyi bizalmat nekünk, ami szükséges ahhoz, hogy azokat a változásokat, amiket ők is akarnak, mi is akarjuk, végre tudjuk hajtani. Azért az első hely, ahova fordulok, a választópolgárok. És aztán utána a választópolgárok által kialakított helyzetben kell majd valahogyan ügyesen megvalósítani a célokat. Én akkor sem arra helyezem a hangsúlyt, hogy Jobbik vagy MSZP vagy miféle parlamenti képviselőről van szó, hanem arra, hogy milyen közös célokat tűztünk ki az emberekkel. És aki azt támogatja, hát majd támogatja a parlamentben.

- Jó, de, Elnök úr, a forgatókönyvben ugyanúgy benne van, hogyha mégsem kapja meg a Fidesz valami miatt ezt a nagyon nagy többséget, akkor valakivel azért koalícióra kell lépni.
- De én nem akarok. Ezt még egyszer szeretném világossá tenni. Nem látom lehetségesnek, hogy a Fidesz akár a Jobbikkal, akár az MSZP-vel koalícióban végre tudná hajtani azokat a célokat, el tudná érni azokat a célokat, végre tudná hajtani azokat a változásokat, amivel az emberek megbíznak bennünket. Ezért arra kérem az embereket, hogy vegyenek részt a választáson, jól gondolják át, hogy mit szeretnének a jövőben, és ha bíznak bennünk, akkor adjanak elegendő mértékű bizalmat!

- Ezt most megértettem. Beszéljünk akkor egy kicsit a magyar gazdaság helyzetéről!
- Már nem jöttem hiába.

- És már beszéltünk a fociról is. Az adóról! Ugye, a Napló riportjában nagyon sok mindenről beszélt, de, ugye, ott említette, én legalábbis ott hallottam elsőként az Ön szájából azt, hogy ilyen 17 és 20 százalék közti adókulcsban gondolkodik a Fidesz. Mikortól?
- Hát még pontosabban, az is érdekes, hogy a Fidesz miben gondolkodik, de még fontosabb, hogy a Fidesznek legyen füle a hallásra. És a magyar gazdasággal foglalkozó szervezetek, a kamaráktól kezdve, érdekképviseleteken keresztül már régen kialakították azt az álláspontjukat, hogy a mai magyar adórendszer ésszerűtlen. Ugyanis azokat bünteti, akiket támogatni kellene. Kiket kell támogatni? Szerintem elsősorban azokat az embereket kell támogatni, akik nemcsak magukról gondoskodnak, hanem más emberekről is. Például vállalkozóként munkát adnak, vagy például családapaként vagy családanyaként nevelik a gyermekeiket. Őket nem büntetni kell egy adórendszerrel, hanem inkább őket kell biztatni és támogatni. A mai magyar adórendszer munkaellenes, vállalkozásellenes és családellenes. Tehát meg kell változtatni! A mikéntje és a hogyanja az sem egy rejtélyes ügy, mert ugyanezek a szervezetek elég sokszor elmondták már, hogy mekkora az az adóteher, amit ma Európában, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy a nyugati világban általános tapasztalat szerint az emberek elfogadnak, szívesen fizetnek be, és vállalnak. Ez valahol azon a határon van, amiről én beszéltem az Ön által említett Napló-interjúban. Valahol ott a 17 és a 20-21 százalék között. Tehát ide kell valahogyan eljuttatni a magyar adórendszert. Ezt kulcskérdésnek tartom.

- De mikortól, Elnök úr?
- … mert hogyha ezt nem tesszük meg, nem lesznek munkahelyek. És az én legfőbb vállalásom az az, hogy tíz év alatt egymillió munkahelyet fogunk teremteni. Ehhez adócsökkentés kell!

- Nem válaszolt, kikerülte a kérdésemet, hogy mikortól lenne...
- Hát inkább elmondtam azt, amit fontosnak tartok, de szívesen válaszolok az Ön kérdésére is.

- Szerintem az is fontos, hogy mikortól tervezi. Hát már csak azért is, hogyha az ember nézi a magyar gazdaság jelenlegi helyzetét és teljesítőképességét, akkor nyilván kalkulálni kell, hogy 2010-től lesz, 2011-től.
- Nézze, az Ön kérdését nagyon fontosnak tartom. Tehát ez a kérdés, amit most Ön feltett, szerintem az előttünk álló néhány hónap legfontosabb kérdése. Úgyhogy nem akarok kihátrálni mögüle, vagy elbújni előle. Ugyanis nem csak arról van szó, hogy mi mikor akarunk az adórendszerben változást elérni, hanem az a kérdés, hogy meddig bírja ki a mostani adórendszer és a mostani költségvetés. A helyzet az az, hogy éppen tegnap foglalkoztunk ezzel az elnökségi ülésen, hogy ez a költségvetés, amelyet beterjesztettek, annak része az adórendszer is, illetve annak a bevételi oldalát az adórendszer alapozza meg. Ez a költségvetés ez nemcsak rossz az embereknek, nemcsak politikailag káros, nemcsak szétzilálja a magyar társadalmat, nemcsak elvesz olyasmit, amihez nem szabadna hozzányúlni, hanem ráadásul szakmailag is rossz. Tehát ez a költségvetés inog, és két-három hónapnál többet nem fog kibírni. Tehát én úgy számolok, hogy az Ön kérdésére válaszoljak, hogy amikor a következő kormány megalakul, akkor Magyarországon egy gazdasági vészhelyzet lesz, a költségvetés romokban fog heverni, és a következő kormánynak meg kell alkotnia egy új költségvetést. Az új költségvetés megalkotása pedig megköveteli, hogy hozzányúljunk majd az adórendszerhez is. Tehát én azt gondolom, hogy nem az a kérdés, hogy én mikor szeretném, vagy a Fidesz mikor szeretné az adórendszerbeli változásokat végrehajtani, hanem úgy látom, hogy a mostani elhibázott, szakmailag is elhibázott költségvetés összeomlása miatt minél hamarabb a választásokat követően új költségvetést és egy korrigált adórendszert kell létrehoznunk.

- Fél óra múlva itt lesz Oszkó Péter...
- Sikerült-e válaszolnom a kérdésére?

- Hát, nézze, most őszinte leszek Önnel: kicsit hosszasan, de igen, természetesen igen.
- De a lényeget illetően sikerült?

- Igen, természetesen. Menjünk tovább!
- Köszönöm szépen!

- Ugye, most beszéltünk az adóról, költségvetésről. Csak tényleg röviden, Elnök úr, mert azt hiszem, hogyha jól figyeltem, akkor azt mutatták a kollegáim, hogy már csak két percünk maradt. Vagyonadóval kapcsolatban mi a terve a Fidesznek? Visszavonják, vagy már azt se szeretnék, hogyha életbe lépne?
- Hát, én azt gondolom, hogy nem is fog életbe lépni. Tehát ma, ha meghallgat Ön egy szakértőt, akkor az azt mondja, hogy nincsenek meg a föltételei annak, hogy egy ingatlanalapú adót érvénybe vagy hatályba lehessen léptetni. Ráadásul ellenkezik is a terveinkkel. Én azt gondolom, hogy vannak dolgok, amelyeknek a következő kormány idejében nem szabad megtörténniük még egyszer.

- Mert ugye májusban már fizetni kellene az ingatlanadót.
- Hát, erről majd beszéljünk a választások közeledtével, hogy mit érdemes tenni! Én azt gondolom, hogy a mostani kormánynak érdemes nem beszednie ezt az adót. Nem is kell megindítania, mert a következő kormány, illetve a következő parlament, ha abban nekünk többségünk van, az ingatlanadót hatályon kívül fogja helyezni, aminek az az oka, hogy szerintem az embereket nem szabad még egyszer megadóztatni azért, amiért egyszer már adóztak. És az ingatlan egy olyan dolog, amit az adózott jövedelmükből hoztak létre. Ezért mi elvi okokból sem tudjuk ezt támogatni.

- Annyira éreztem, hogy még fél órát kellene Önnel beszélnem. Mert most még itt lenne akkor a költségvetés fogadása, illetve el nem fogadása. Csak tényleg, utolsó másodperceink maradtak. Ugye ez a mai kérdésünk, hogy „Lesz-e kétharmados többsége a Fidesznek a parlamentben?” Egyelőre 74 százalékkal vezet az igenek aránya.
- Hát, nézze, hogyha itt 74 százalékot tudunk kapni, ebben a reggeli műsorban...

- Ez csak a kezdet, még változhat.
- Jó, jó, jó. De bizakodjunk azért! Az első félidő is fontos. Azt több mint biztatónak látom.

- Jó.
- Nem tudom szabad-e erről beszélnem. Én azt hiszem, hogy...

- Hát annyi, hogy nem reprezentatív, Elnök úr. Tehát ezt tudja.
- Jó. Hát épp ezért gondolom, hogy ez... Ugye, most nagyon sokan dolgoznak, már munkában vannak, és a mi híveink között nagyon sokan vannak azok, akik dolgoznak, munkásemberek, vagy vállalkozók. Tehát ők ebbe nem is tudnak benne lenni. És én a magam részéről ezt nagyon biztató eredménynek látom, és köszönöm szépen a nézőknek az abban kifejeződő bizalmat is.

- Hát remélem, hogy hamarosan fogunk találkozni! Én örülnék, hogyha innen tudnánk legközelebb folytatni.
- Köszönöm, hogy itt lehettem!

- Én is köszönöm!


orbanviktor.hu