Modernkori istencsapás a devizahitelesek problémája
2011. december 16.
A Kossuth Rádió 180 perc című műsorában Kiss Gábor István beszélgetett Orbán Viktorral.
- Megállapodás a devizahiteles mentőprogramról, magasabb euró árfolyammal, kisebb növekedéssel újraszámolt költségvetés, az európai kormányközi szerződés csatlakozási vitája. A stúdióban Orbán Viktor miniszterelnök, jó reggelt kívánok!
- Jó reggelt kívánok!
- A Bankszövetséggel sikerült megállapodásra jutni, picivel később, mint ahogy eredetileg talán tervezték, de tegnap aláírták ezt a megállapodást. Most hagyjuk a részleteket, elhangzott a műsorban, elmondtuk, hogy pontosan mi a megállapodás lényege. Biztos megjegyzett Ön már engem, mint aki állandóan a vita méretét kérdezgeti, de nem volt ez olyan biztos, hogy a végtörlesztés tervét végig tudja vinni a kormány.
- Nézze, egy óriási problémával, igazi modern kori istencsapásával kellett megküzdenünk, végül is egymillió magyar család otthonáról van szó, egymillió család volt a tét, marad-e a fejük fölött fedél, illetve maradnak-e abban az adósrabszolgaságban, amelyet az elmúlt években megalkotott rossz hitelbe történő belépésük hozott a számukra. Egymillió család adósrabszolgaságban, az egy országot tönkre tesz. Nemcsak annak az egymillió embernek borzalmas, hanem az egész országnak, tehát ezt meg kellett oldani.
- Igen, de a helyzet az állt úgy, hogy nem lehetett tudni, hogy vajon az egyetlen tanulság az lehetett volna, hogy meg kellett volna akadályozni, amikor az ország eladósodott, és most már nem lehet tenni semmit.
- Így van.
- Állt úgy a helyzet, hogy ez lesz a tanulság.
- Nézze, így van, most egy olyan problémát oldottunk meg, amiről korábban mindenki azt mondta, hogy megoldhatatlan. Én többször elmondtam, hogy ez a kormány, amit Én vezetek, ez egy más szellemiségű kormány. Engem személy szerint és minket ott a kormányban nem azért bíztak meg az emberek az ország vezetésével, hogy elmagyarázzuk nekik, hogy mit miért nem lehet, hanem azért, hogyha úgy tűnik, hogy nem is lehet, mégis keressünk, és ha lehet, találjunk is megoldást, ez tipikusan egy ilyen helyzet.
- Ma még találkozik bankok vezetőivel, de Ön személy szerint, vagy a kormánya nevében elégedett-e a megfejtéssel, a megoldással, ami tehát az aláírás pillanatában megszületett.
- Szerintem ez egy nagyon nagy siker Magyarország számára, még egyszer mondom, sok százezer család életét teszi könnyebbé, mindenkit elismerés illet, aki részt vesz benne, Matolcsy miniszter urat pedig különösképpen, aki hosszú hónapokon keresztül nagyon nehéz tárgyalásokat, illetve manővereket végzett annak érdekében, hogy megérkezzünk oda, ahol most vagyunk. Végül is sikerül kivezető utat kínálni mindenkinek, aki belépett a devizahitelek világába. Ha megengedi, azonban volna itt egy mondatom nem Önnek, hanem a hallgatóknak. Tehát én nagy tisztelettel arra kérem Magyarország minden polgárát, hogy jól gondolják meg, hogy még egyszer belelépnek-e, beleugranak-e ilyen kockázatos hitelkonstrukciókba. Ugyanis most sikerült őket kimentenünk, tengelyt akasztottunk a fél pénzügyi világgal, az összes magyar bankkal, de még egyszer ilyen mentőakciót aligha fogunk tudni, fogok tudni végrehajtani. Tehát nagy tisztelettel arra kérek mindenkit, hogy sokkal alaposabban gondolja meg, hogy milyen terheket vállal a következő 5-10 évre akár a gyerekei vagy az unokái terhére. Tehát vonjuk le mindannyian a tanulságot abból, ami történt az elmúlt jó néhány évben.
- Amikor tárgyaltak a Bankszövetséggel, vagy megállapították, hogy mit lehetne tenni, akkor szempont volt-e, hogy a végső megállapodás ne szúrja az IMF-delegációt szemét.
- Nem, nem volt szempont. Az volt a szempont, hogy a magyaroknak jó legyen.
- Tehát így tervezték, és azt gondolja, hogy az IMF el is fogja fogadni ezt a megállapodást, mert azért valószínűleg el fogja olvasni ezt a dokumentumot a Magyarországon tartózkodó IMF-delegáció.
- Ez egy ország, úgy hívják Magyarország, és mi erről a kérdésről senkivel sem terveztük, hogy tárgyalunk, ezért nem is látjuk okát, hogy bárkivel is tárgyalnunk kell.
- A hét egy másik fontos döntése a költségvetés újraszámolása volt, itt ez a 320 milliárd forintos újraszámolás. Itt szintén ez az első kérdésem, de azért vesszük a részleteket, hogy az IMF-delegáció, nem egyeztetést kérdezek, hanem amikor az eszközökhöz nyúltak, a magán-nyugdíjpénztári pénzekhez, a jövedéki adó emeléshez, hogy ezek olyan eszközök voltak, amelyeket az IMF-delegáció nem fog kifogásolni.
- Az IMF-delegációval még semmilyen tárgyalást nem folytattunk. Ha majd a hivatalos tárgyalások megkezdődnek, akkor majd elmondják, hogy nekik milyen szempontjaik vannak. Egyébként az IMF-fel nem Magyarország gazdaságpolitikájáról kívánunk tárgyalni, az IMF egy bank, egy nemzetközi pénzügyi alap, de hát valójában egy bankként működő szervezet, aminek az a dolga, hogy azoknak az országoknak, amelyek tagjai ennek a banknak – mi tagjai vagyunk egyébként –, szükség esetén hitelt, biztosítékot, garanciát nyújtson. Na, most azt kérjük tőlük, hogy kössenek velünk egy biztosítást, ha úgy tetszik, a saját bankunkkal tárgyalunk.
- Alapvetően az elhúzódó eurózóna-válság, az Európai Unió gazdasági mutatói teremtettek egy olyan kényszerhelyzetet, hogy a költségvetést újra kellett szabni. Még egyszer rögzítsük: a főszámokhoz nem nyúlnak.
- Ez a tervünk, igen. Remélem, hogy a parlament támogatni is fog bennünket. Azért a költségvetést, tudni kell, hogy a kormány terjeszti a parlament elé, de a nép választott képviselői, tehát az országgyűlési képviselők határozzák meg a szavazataikkal. Mi javaslatokat teszünk, miután most kétharmados többségünk van a parlamentben, ezért nagy valószínűséggel mondhatom azt, hogy a főszámok nem változnak.
- Hogy látja a kormány, tartható akár a költségvetési jogszabály elfogadásának eredeti menetrendje?
- Nézze, remélem, szűken vagyunk. Tehát már éjszaka is ülésezik a parlament, eljött az ideje, hogy egy kicsit a következő év során majd mélyebben átgondoljuk, hogy a parlament működési rendjét szabályozó előírások segítik-e a munkánkat.
- A költségvetéshez, tehát a főszámokhoz nem nyúlnak, viszont egy valami mindenképpen szembeötlő, és ezt korábban Ön is hangsúlyozta itt ebben a műsorban is, hogy tartaléknak lennie kell. Most hozzá kellett nyúlni a tartalékhoz: 100 milliárd forint marad a költségvetés érinthetetlen részében. Ez elegendő lesz?
- Jobb lenne, ha kétszer ennyi lenne, de most ennyi van. Bizonytalan az európai gazdaság jövője, bár a miniszterelnöki csúcstalálkozón jó megállapodás született, tehát amit kitaláltak az eurózóna tagállamai, előrelépésnek tekinthető, még ha nehéz is lesz végrehajtani, de biztató elhatározásra jutottak, ennek ellenére is maradtak kiszámíthatatlan elemek a következő gazdasági év tekintetében. Még a legstabilabbnak számító országok sem tudják megmondani, hogy a növekedésük hogy alakul, tehát egy német vagy egy francia gazdaságra vonatkozóan nagyon nagy szórással adják meg az előrejelzéseket, tehát jól látszik, hogy bizonytalan év, nehéz és bizonytalan év előtt állunk, tehát az a jó, ha ilyenkor van tartalék.
- De év közben esetleg még a tartalékképzésre lehet gondolni, ha valamit javul a helyzet, vagy bizonyos iparágak jobban teljesítenek?
- Nézze, a költségvetés egy gazdasági terv, és ha év közben a valóság máskép alakul, mint a gazdasági terv, akkor meg vannak azok a szabályok minden európai országban, ahogyan a gazdasági tervet hozzá lehet igazítani a realitásokhoz. De én nagyon bízom abban, hogy az a növekedési paktum, amelyet a Bankszövetséggel most meg fogunk kötni, ugyanis nemcsak a devizahitelesekről állapodtunk meg, hanem a következő év gazdasági növekedésének finanszírozásáról is megkezdtük a tárgyalásokat. És ezt hívjuk növekedési paktumnak, tehát a magyar gazdaság növekedését szolgáló megállapodási rendszernek. Másokkal is fogunk még tárgyalni, a gazdaság más szereplőivel is, és ha össze tudunk rakni Matolcsy György terveinek megfelelően egy növekedési tervet – és miért ne tudnánk? – akkor esélyünk van arra, hogy a kiszámíthatatlan környezetben is jól teljesítsen a magyar gazdaság.
- Kikkel próbálnak még hasonló tárgyalásokat folytatni? Itt, ugye, alapvetően arról lehet szó, hogy a forintpiac egy picit fellendüljön, a bankokkal erről fognak tárgyalni. Kiket próbálnak még hasonló, mondjuk egy segítségre bírni?
- A növekedéshez több dolog kell, először is kell hozzá pénz, ahogyan a pénzügyesek mondják, finanszírozás, ez általában hitelből történik, hitelt adhatnak a kereskedelmi bankok, most erről tárgyalunk velük, hogy a magyar kis- és középvállalkozóknak hogyan adhatnak jobb feltételekkel és nagyobb összegben hiteleket. Adhat a Magyar Fejlesztési Bank és az állam fejlesztési bankjához kapcsolt intézményrendszer, aminek szintén van ilyen feladata. A Magyar Nemzeti Banknak is van lehetősége arra, hogy a magyar növekedést támogató pénzpolitikát folytasson, és Matolcsy György minisztériuma környékén létrehozunk egy olyan pénzügyi csoportot, amely az export teljesítményét kívánja növelni a magyar gazdaságnak. De ezen kívül kellenek egy növekedési tervhez konkrét beruházási elképzelések, területileg lebontva és ágazatonként is meghatározva.
- Ezt készíti el Matolcsy György?
- Igen.
- Még a költségvetésnél maradva, mert a magán-nyugdíjpénztári pénzek sorsa is érdekes. Most ugye a jövő évi befizetéseket térítette el a kormány, elképzelhető, hogy a magán-nyugdíjpénztárban maradók, a januárban úgy döntők, azaz százezer tag esetleg kapnak valamiféle lehetőséget arra, hogy visszatérjenek az állami rendszerbe, hiszen ott azért tőketartalékok is vannak?
- Örömmel fogadjuk őket. A nyugdíjrendszer teljes átalakítása most befejeződik, lényegében a magán-nyugdíjrendszer önkéntessé válik, tehát ha valaki az államnak fizetendő járulékon túl még akar nyugdíjmegtakarításra félretenni, akkor ezt a magán-nyugdíjrendszeren keresztül megteheti, de amit az államnak be kell fizetnie, azt mostantól az államnak kell majd befizetni, nem lehet máshová. Ez fontos dolog, mert a megszorításokat mindenképpen el akarom kerülni, tehát én elutasítom a megszorítások politikáját. A költségvetés mostani újraszámolásánál is az volt az első számú kérésem vagy feltételem a gazdasági miniszter felé, hogy nem szabad visszatérni az elmúlt nyolc év megszorításos politikájához, növekedéstámogató politika kell, és onnan kell forrásokat begyűjteni, ahol nem fáj az embereknek. Például a dohány jövedéki adója nyilván, amikor emelkedik, akkor az a dohányosoknak kellemetlen, de ezúton is jelzem, hogy én egyet és együtt érzek velük, de valahová nyúlni kell, akkor olyan helyre kell nyúlni, ahol hát nem mondom, hogy leépíthető, de csökkenthető fogyasztás van, például a dohány termékek esetében.
- Igen, csak ebből a filozófiából viszont az is következik, hogy ezek egyszeri források, a jövedéki adó mondjuk a kivétel.
- Az például nem.
- Az nem, de a másik kettő viszont igen, és azt mondják elemzők, hogy ez megint egy egyszeri döntés.
- Nem, a nyugdíjjárulék esetében ez nem így van, hiszen a 10 százalék, amit eddig az a százegynéhányezer ember a magán-nyugdíjpénztárba fizetett, azt mostantól az állami nyugdíjalapba kell befizetni, és ez most már mindig így lesz.
- Kicsit a horizont tágítása végett, nézzük az új európai szerződést, ezt a bizonyos kormányközi megállapodást, amelyhez majd a parlament eldönti, hogy csatlakozik, vagy sem. Mikor tudható majd annyi konkrétum, hogy a parlament érdemi vitát folytasson erről?
- A parlamentnek nem szabad azt gondolnia, hogy a vita megkezdésekor már minden részletet ismerni fog, hiszen a miniszterelnökök, illetve a kormányok egymással folyamatosan tárgyalnak, ami mindig hozhat magával új fejleményeket. Tehát párhuzamosan mennek majd a parlamenti viták, illetve a miniszterelnöki tárgyalások. A magyar álláspont nagyon világos: mi nagyon fegyelmezetten gazdálkodunk már másfél éve. Európa egyik legfegyelmezettebben vagy talán legfegyelmezettebben gazdálkodó országa vagyunk az elmúlt másfél évben. Ezért a mi részünkről jogos az az igény, hogy ne velünk fizettessék meg más fegyelmezetlenül gazdálkodó országok által okozott károkat – ez a legfontosabb dolog. A második fontos dolog, hogy ne szülessen olyan megállapodás, amelyben nekünk fel kellene adnunk olyan adottságainkat, amelytől előnyt remélünk a gazdasági versenyben, például hogy a legversenyképesebb adórendszerek egyikét építettük fel Magyarországon, és abból nem fogunk visszahátrálni.
- Sejtettem, hogy ezt fogja említeni, helyben vagyunk. Ezt Ön tegnap valóban mondta, hogy a magyar adópolitika, a független adópolitika az egy olyan sorsdöntő kérdés, amelyet, ha össze kell hangolni akár Brüsszellel, akár bármelyik más európai várossal, akkor Magyarország nem csatlakozik ehhez a szerződéshez. Most nekem az a kérdésem, egyrészt az, hogy adópolitika-összehangolás lesz-e? Ez szóba került Brüsszelben múlt héten?
- A brüsszeli tárgyalások a korábban kötött megállapodásokból indulnak ki, tehát az új megállapodás a korábbi megállapodásokra épít, abból indul ki. Azok között van egy olyan megállapodás, amihez mi éppen ezért nem is csatlakoztunk, amely adóharmonizációs irányt vázol fel. De most nagyon óvatosak az európai uniós miniszterelnökök, és jó esélyt látok arra, hogy adóharmonizációra vonatkozó elemeket, ha jól tárgyalunk, esetleg meggyőzhetjük őket arról, hogy ne emeljenek be a körvonalazódó új kormányközi megállapodásba. Egyébként ez nemcsak Magyarország álláspontja, tegnap a cseh miniszterelnök látogatott Magyarországra, és Csehország álláspontja e tekintetben betű szerint megegyezik Magyarországéval.
- Egyébként a nagyobb országok, a nagy gazdasággal rendelkező országok, például Németország szeretne összehangolt adópolitikát?
- Nézze, beszéljünk egyenesen. Ha jó adórendszere van egy országnak, akkor a munkahelyteremtő beruházásokat magához tudja vonni. Tehát ha a mi adórendszerünk jó, akkor az Európában befektetési helyet kereső gyáralapítási szándékok könnyen landolnak Magyarországon. Ez egy verseny, ezért azok, akik rosszabb adórendszerrel dolgoznak, mint mi, azok abban érdekeltek, hogy a magyar adórendszer ne vonja el a beruházásukat és a befektetésüket az ő országukból mondjuk Magyarországra. De szerintem itt nemcsak egy magyar érdekről van szó, hanem az unió érdekéről is, hiszen az unión belül kell, hogy legyen verseny, mert ha nincsen verseny, termelékenységi verseny, akkor egész Európa a globális, tehát a földgolyó egészének méretét tekintve nem lesz versenyképes. Tehát európai ügy a miénk.
- Még egy gondolat a 2012-es évről, illetve hát arról, amivel és amiben sokkal több munkája van egyébként a parlamentnek nominálisan: a jövő évi szerkezetátalakítások. Január 1-jén egy új alkotmány lép életbe Magyarországon, és az ide tartozó sarkalatos törvények jelentős része a parlamenten átment, néhány még hátra van, de az is meg lesz.
- Nézze, én is úgy vagyok ezzel, ahogy Ön mondja, nagy kő esik le a szívemről, és nagyon meg fogok könnyebbülni az év végére, hogyha az összes sarkalatos törvény létrejön, mert Magyarországnak nyugalomra, megegyezésekre, konszolidációra, konszenzusra van szüksége. De olyan szétzüllött, szétesett és szétvert állapotban voltak, vannak Magyarországon, ahogy mondják, az alrendszerek, mint az oktatás, az egészségügy, a közigazgatás, a rendvédelem, hogy azokat nem lehetett konszolidálni abban az állapotban, ahogyan azt itt hagyták nekünk a szocialisták. Először a hibákat ki kellett javítani, a rendszereket át kellett alakítani, ez nagyon sok vitával járt, Ön is tapasztalhatta az elmúlt másfél évben, de most már meg vannak ezek a törvények, meg vannak ezek a rendszereket, most ezeket be kell járatni, és utána ezeket konszolidálni kell, ezeknek az alapján lehet már konszenzusokat és megállapodásokat felépíteni a részletkérdésekben.
- Nagy siker a Bankszövetséggel kötött megállapodás, végül is sikerül kivezető utat találni mindenkinek, aki devizahitellel vásárolt ingatlant. Talán ez az egyik legfontosabb megállapítása a beszélgetésünknek. Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.
orbanviktor.hu





