- A parlament Nándorfehérvári termében beszélgetünk Orbán Viktor miniszterelnök úrral. Jó napot kívánok!

- Jó napot kívánok!

- Köszönöm, hogy itt fogadja a stábunkat, és hogy erre lehetőséget kaptunk.

- Ez itt a miniszterelnöki tárgyaló egyébként.

- Miniszterelnök úr, nem így terveztük, de egy ünneprontó témával, egy ünneprontó kérdéssel kezdünk, a Moody's után tegnap a Standard and Poor’s is leminősítette Magyarországot. Ön néhány héttel korábban már utalt rá, hogy ismét majd spekulációs támadások kereszttüzébe kerülhetünk. Most ez történt, vagy valami más áll a háttérben? Mi történt az elmúlt napokban?

- Spekuláció is van, általában ha egy ország eladósodott, és Magyarország ilyen ország, az ellen rendszeresen szoktak spekulálni, s nagyjából lehet is tudni, hogy milyen módszerekkel és milyen időközönként. De talán itt most ennél is többről van szó. Arról van szó, hogy egész Európa támadás alatt áll; tehát nemcsak a mi hajónk, hanem az egész hajóraj. Folyamatosan leminősítenek mindenkit, mondhatnám, hogy ennek van szezonja. Lassan hozzá is szokunk, ezért el is veszíti a jelentőségét. Tehát ma már senki nem gondolja a világon azt, hogy a hitelminősítők véleménye alapján megérthetné, hogy mi is zajlik a világban. Ugye, a világban ma leginkább megértési baj van, tehát az emberek fölkelnek reggel, elmennek dolgozni, nevelik a gyereket, teszik a dolgukat, és úgy érzik, hogy nem pontosan értik azt, ami körülöttük történik, és szeretnék valahogy megérteni. Korábban a gazdasági közlemények, hitelminősítők véleménye eligazítást jelentettek, de ennek ma már vége van. Ha jól emlékszem, éppen ma mondta Brüsszelben egy tisztségviselő, hogy a hitelminősítők véleménye egy a sok közül.

- Hogyha már Brüsszel is szóba került, ugye, tudjuk, hogy ezen a héten is rohamtempóban zajlott, zajlik az országgyűlés munkája Volt esetleg eközben ideje válaszolni José Manuel Barroso levelére, amit Önnek írt múlt hét végén?

- A nemzetközi politikában az érintkezésnek szabályai vannak, tehát nem szabadon választott gyakorlat, hogy az ember valamelyik kollegájának kíván-e válaszolni, ezért természetesen eleget téve az ilyenkor szokásos udvariassági és a miniszterelnöki munkakörből fakadó kötelezettségemnek, válaszoltam Barroso elnök úrnak.

- Na most, tudjuk, hogy a kapott levél tartalmát nem hozták nyilvánosságra, ennek ellenére mindenféle híresztelések napvilágot láttak. Majd kérem is, hogy beszéljünk erről is egy picit. Azt elárulja, hogy a válaszlevél mit tartalmazott? Jogosnak érezte Barroso úr kritikáit, és erre reagált?

- Először is csupa jó hírt közöltem Barroso elnök úrral. Először is a költségvetést elfogadta a magyar parlament, tehát mondhatjuk, hogy a következő évet illetően kész van Magyarország gazdasági és pénzügyi terve. Ez a gazdasági és pénzügyi terv az egyik legjobb Európában, tehát ha a hiányt nézzük, az államadósság csökkentésének mértékét nézzük, mennyiben segíti a növekedést, teremt-e új munkahelyeket, akkor azt tudjuk mondani, a magyar költségvetés európai mércével mérve egy kiváló költségvetés. Ezt szerintem egyébként Brüsszelben is elismerik. Másik jó hír, hogy sikerült megállapodnunk a bankokkal a devizahitelesek ügyében, ami hosszú hónapokon keresztül egy komoly feszültségforrása volt a magyar kormány és a bankvilág kapcsolatának. Megállapodással zárult, boldogok vagyunk, örülünk neki, egymillió embert mégiscsak sikerült kiszabadítanunk az adósrabszolgaságból úgy, hogy még maguk a bankok is együttműködnek ebben. Úgyhogy ezeket e jó híreket osztottam meg Barroso elnök úrral, és közöltem vele, hogy minden magyar parlament előtt fekvő törvény az európai értékek és az európai jogrend keretén belül van, tehát nem kell aggódnia, nem fogad el Magyarország olyan törvényt, amely ütközne európai uniós szabályokkal.

- Két dolgot emelnék ebből ki, legalábbis a sajtóban megjelent kritikák szerint az elnök úr kritikával illette például a jegybanktörvényt, sőt, egyenesen javasolta Önnek ennek visszavonását, illetve a pénzügyi stabilitási törvényt is. És most kérem, hogy erősítse meg, vagy cáfolja azt az információt, hogy ebben a levélben José Manuel Barroso konkrétan kitért arra, hogy vegyék vissza, vagy vegyék ki az alkotmányba beemelt egykulcsos személyi jövedelemadót? Valóban volt konkrétan az egykulcsos szja-ra vonatkozó kritika ebben a levélben?

- Azt most meg kellene néznem. Összességében az volt a levélben, hogy a Stabilitási törvényt, amit egyébként a legfontosabb törvények egyikének tartok Magyarország jövője szempontjából, most még ne fogadja el a parlament, hasonlóképpen a jegybanktörvényhez. De tudattam vele, hogy nincs mód arra, hogy halasztást engedjünk, mert az alkotmányunk január elsején hatályba lép, és a január elsejei új alkotmányos rendnek fontos építőköve mindkét törvény – kettő kétharmados törvényről beszélünk –, és ezért azokat a normális rendben megalkotja a parlament. Ellenben ezek a törvények nem tartalmaznak semmi olyat, amit neki jogában, módjában állna kifogásolni.

- Igen, éppen hogy a pénzügyi stabilitási törvény nem éppen egy olyan törvény vagy törvénycsomag – ugye, ez több dolgot is tartalmaz –, ami éppen hogy az adott tagország jogában állna, hogy erről döntsön?

- Így van. Ezért tudtam egy udvarias és elutasító választ adni.

- Hogyha elfogadjuk ezeket a feltételeket, akár amit az Európai Központi Bank, akár amit az Európai Bizottság elnöke a magyar kormánnyal szemben támasztott, vagy amelyeknek a megfontolását kérte vagy javasolta Önnek, akkor nem éppen Magyarország vagy a magyar gazdaságpolitika szuverenitása kerülne veszélybe? Tehát nem éppen az, ami miatt Brüsszelben nem írtuk alá a költségvetési unióhoz való csatlakozásról szóló szerződést?

- Nekem tetszik az a logika, ahogyan Ön közelíti meg ezt a kérdés. Egyetértek azzal, ahogyan Ön értelmezést fogalmaz.

- Látok összefüggést a kettő között.

- Van, természetesen van összefüggés, de én egy nagyobb összefüggésbe helyezném ezt az egész ügyet. Ugye, Magyarország egy nagyon szorgalmas és nehéz éven van túl, ugye, a 2010-es választás után szembe kellett nézni a valósággal. A valóság az, hogy Magyarország egy nyakig, a szája széléig eladósodott ország, feje búbjáig, ha úgy tetszik, és mindenki tudja, hogy az az ember, aki a feje búbjáig eladósodott, az nem ura önmagának. Régi amerikai elnöki bölcsesség az, hogy országot kétfajta módon lehet elfoglalni, illetve leigázni: karddal vagy adóssággal. Mi most az utóbbitól szenvedünk. Tehát ez a mi hibánk, tehát még mielőtt nemzetközi összeesküvést sejtenénk a háttérben. Az egy másik dolog, hogy ilyenek szoktak létezni, de most a mi bajunkat nem lehet ezzel magyarázni. Ugye, 2002-ben Magyarország egy kényelmes helyzetben lévő ország volt, 52-53 százalékos államadósságszintje volt – nemzeti össztermékhez viszonyítva számolják az államadósságot. Ha ma 52-53 százalékon lennénk, akkor az egész európai válság, amivel szemben nekünk meg kell védeni Magyarországot, az szinte nem is érintene bennünket. A baj az, hogy a kormányváltáskor 80 százalék fölötti államadóssággal küszködünk, és az az ország, amelyik 80 százalék fölötti államadóssággal küszködik, annak nagyon nehéz az élete, hiszen eladósodott ország úgy, mint ahogyan egy család is eladósodott, hogyha az adóssága eléri a havi bevételének a 80 százalékát, körülbelül erről beszélünk, az a család nehéz helyzetben van. És ezt a nehéz helyzetben lévő családot, a mi közösségünket, Magyarországot kellett megvédenünk az eurózónát egyébként letaroló pénzügyi és gazdasági válságtól. Ezt a munkát végeztük el 2011-ben, és az, hogy állunk a lábunkon, az szerintem egy óriási fegyvertény, nem a kormányt, hanem az egész országot dicséri. Innen nézve szerintem minden olyan kérés, tehát ennek a sikernek a fényében minden olyan kérés az Európai Unió részéről, amely túlmegy azon a jogi kötelezettségen, amit be kell tartanunk, nem indokolható, mert beigazolódott, hogy az az út, az a magyar út, az a sikeres út, amin egyébként az elmúlt másfél évben járunk.

- Ezt én értem, Miniszterelnök úr, de bármilyen finom formában vagy udvariasan is utasítjuk vissza ezeket a kritikákat, ha nem teljesítjük az Európai Unió, vagy akár a Nemzetközi Valutaalap velünk vagy a magyar kormánnyal szemben támasztott feltételeit, akkor nem kockáztatjuk azt, hogy egyáltalán megkapjuk-e ezt a hitelt, vagy hitelkeretet?

- A hitelkeretről beszéljünk később. Van itt egy másik probléma. Tehát az valóban úgy van, hogy elő szokott fordulni, hogy egy-egy ország olyan döntéseket hoz, európai uniós ország, amely az Európai Unió bizottsága szerint, amit szóban forgó Barroso úr vezet, beleütközik európai uniós jogba, és akkor kitör egy vita, hogy most ez így van, vagy nem, értelmezési vita. Most Magyarországon azt gondolják, hogy egy ilyen vita az maga a tragédia. Tehát a moszkvai történetünk, tehát hogy Moszkva alá rendelten élte Magyarország az életét, kialakított egy reflexet, egy deformáltságot, egy torzulást a közgondolkodásban, hogy összerezzenünk mindig, hogyha abból a központból, ami alá vetettnek tudjuk vagy érezzük magunkat, valami rosszat mondtak ránk, akkor...

- De Brüsszel nem Moszkva.

- De Brüsszel nem Moszkva. Éppen ezért mondom Önnek, hogy Brüsszelben ma több mint hét, 7-es száz ilyen vita zajlik. Tehát a tagállamok és az Európai Unió bizottsága között 700, több mint hétszáz olyan vita van, ahol a bizottság megtámadta az adott tagországot, és azt mondta, hogy valamely jogszabálya ütközik az európai uniós jogba. Ebből a több mint 700-ból ránk összesen 14 esik. Nekünk van a legkevesebb: Málta, Ciprus, Magyarország. Tizennégy. A többieknek mind több van. Tehát ezért az a probléma, hogy esetleg a bizottság elnöke vagy a bizottság valamelyik tisztségviselője úgy gondolja, hogy egy magyar szabály ellentétes az európai uniós joggal, és erről kialakul egy vita, ez nem a világ botránya, ez a brüsszeli élet mindennapos, de inkább mindenhetes velejárója.

- No, akkor ez a 14-es szám úgy tűnik, hogy egy bűvös szám, mert az Európai Központi Bank is tudomásom szerint 14 kifogást támasztott a benyújtott jegybanktörvénnyel kapcsolatban, amiből, ugye, 13-at be is emeltek a javaslatok közé. Így most már kimondhatjuk, hogy ez az újonnan beterjesztett verzió vagy tervezet, ez most már összhangban van, harmonizál az uniós jogszabályokkal?

- Az eredetileg beterjesztett is harmonizált, tehát az eredetileg beterjesztett jogszabály egyetlen ponton sem ütközött az európai uniós joggal. Az európai...

- De akkor 14 esetben miért kaptunk javításra javaslatokat?

- Mert az Európai Központi Bank az nem azonos a bizottsággal. A központi banknak arra van lehetősége, hogy véleményt mondjon, tehát neki még arra sincs lehetősége, hogy azt mondja, hogy ezt vegyük ki. Ő egy udvarias hangú levélben – ez történik – ilyenkor elküldi a véleményét: szerinte ez jó, ez nem, ezen kéne változtatni, és csak rajtunk áll vagy bukik, hogy mi beemeljük-e. Ha esetleg olyan törvényt alkotunk, amelyek az európai uniós joggal ütköznek, akkor azt nem az Európai Központi Bank, hanem a bizottság fogja majd velünk szemben észrevételezni, és ha kell, akkor a 14 eljárás számát 15-re fogja növelni. De ezeket a vitákat mi rendre megvívjuk egyébként Brüsszelben, és egy részüket meg is szoktuk nyerni.

- Akkor itt arra kérem, hogy most a jegybanktörvényen belül nyissunk egy zárójelet, és beszéljünk egy konkrét dologról, ez pedig a Magyar Nemzeti Bank, illetve a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének összevonása. Simor András jegybankelnök nemrég egy másik televízió másik műsorában nyilatkozott, és ott úgy fogalmazott, hogy nem magát a két intézmény összevonását, illetve ennek a lehetőségnek a megteremtését látja az unió jogellenesnek, hanem a jegybankelnök hatáskörének lefokozását. Tehát azt, hogy akkor ebben az esetben Simor András nem elnök, hanem alelnök lenne. Márpedig hogyha korábban egyeztettek volna, akkor ez kiderül, és akkor most nincs ez az uniós ütközés. Hogy van ez?

- Az a baj, hogy itt annyi minden kereng a levegőben. Ez egy kávéházi ország, tehát itt mindenki mindent jobban tud annál, mint aki valójában előterjeszti a törvényeket. Nincs olyan előterjesztés ma a magyar parlament előtt, amely össze akarná vonni a jegybankot bármely más intézménnyel. Egyszerűen csak az van, hogy a magyar alkotmány ezt a lehetőséget nyitva hagyja, de ha ezzel élni akar majd egyszer egy magyar parlament, akkor egy törvényt kell alkotnia. Na, azt a törvényt kell majd európai vita tárgyává tenni. Tehát ma nincs semmilyen javaslat a Tisztelt Ház asztalán, amely összevonna bármely intézményt egy másik intézménnyel, mondjuk a jegybankot. Nincs ilyen javaslat.

- De nem is erre vonatkozott Simor András kritikája, nem ezzel volt problémája, hanem azzal, nem ez sért uniós jogot, hanem az, hogy a jegybankelnököt Önök a tervek szerint lefokozzák alelnökké. Tehát ezt megvizsgálták, hogy ez valóban így van-e?

- Megvizsgáltuk volna, ha lenne ilyen terv. De miután ilyen terv nincsen, ezért az egész kérdés, hogy mondjam, erről jól el lehet beszélgetni, úgy, mint arról, hogy lesz-e élet a Marson? Persze, egyszer biztos lesz.

- Azért ennek nagyobb realitása van, hogy így lesz, hiszen erről nem hallottuk, hogyha összevonják a két intézményt, a köztársasági elnök jelölheti ki annak, vagy jelöli ki annak elnökét, és a két alelnök pedig a PSZÁF, illetve a jegybank elnöke lenne.

- De ahhoz kéne egy ilyen törvény.

- Hát ez a mosttól nagyon messze van.

- Ahhoz kéne egy ilyen törvény, de nincs ilyen törvény, tehát ez nem történhet meg.

- Akkor egyelőre okafogyott erről beszélgetni.

- Persze. Még egyszer mondom: mint a kávéházban. Tehát van valami, aminek van valóságalapja, például hogy új jegybanktörvény születik, és ilyen legendák épülnek köré. De hát ez egy ilyen ország. Szóval hogy mondjam, én szeretem ezt az országot, ezzel a – nem mondom, hogy – hibájával, hanem ezzel az adottságával együtt, hogy mindenről többet beszélünk, kétszer annyit, találgatunk, megindul az agyunk, mint egy kávéházban. Jó ország ez, inspiráló ország, de amikor arról van szó, hogy most mi a valóság, akkor a kávéház zaját ki kell szűrni, komolyan kell venni a dolgokat, és akkor pontosan meg lehet állapítani, hogy miről van szó, és miről nincs. Most tehát erről, amiről Ön kérdezett, nincs szó.

- Jó, hát akkor bízzunk benne, hogyha Simor András látja ezt a beszélgetést, akkor ő is megnyugodott. Viszont térjünk vissza ahhoz, aminek igenis van aktualitása, sőt egy-két hét múlva meg aztán ennél is több lesz, hiszen a formális egyeztetések után, januárban elkezdődnek, illetve az informális egyeztetések után a formális tárgyalások is a Nemzetközi Valutaalappal, illetve az Európai Unióval. Lehet-e már pontosan tudni, hogy milyen hitelkeretről tárgyalunk? Tehát készenlétiről, mint 2008-ban vagy az elővigyázatossági hitelkeretről, amit terveztünk?

- Erről éppen most zajlik az egyeztetés. A tárgyalások azért nem kezdődtek még meg, mert a kiindulópontot még nem egyeztettük. Ez most történik.

- Tehát még nincs kizárva az, hogy tudunk majd tárgyalni januárban az elővigyázatossági keretről? Vagy most már mindenképpen csak a 2008-as állapotokban gondolkodhatunk.

- Ez akkor derül ki, amikor megkezdődnek a tárgyalások. De ha megengedi, én az egész tárgyalás, még előttünk álló tárgyalássorozatról is mondanék valamit.

- Parancsoljon!

- Nem kellene ennek ilyen nagy feneket keríteni. Az egész ügynek nincs ekkora jelentősége. Ha megállapodunk az IMF-fel, akkor van egy biztonsági szerződésünk, ha nem állapodunk meg, akkor nincs. Attól még az ország áll a lábán, és működik. Magyarország úgy döntött, hogy fölépít egy olyan gazdasági rendszert, amely képes megállni a saját lábán, és ezért ma a Magyarország működéséhez szükséges pénzügyi forrásokat a nemzetközi pénzpiacokról gyűjtjük össze, onnan szerezzük a forrásainkat. Ez a lehetőség továbbra is nyitva áll előttünk, csak egyetlen szempont volt, ami miatt az IMF ismét a képbe került, ez pedig az, hogy az egész eurózóna, illetve az egész európai gazdaság bajban van. Nekünk nem a saját bajunkkal szemben vagy lehetséges bajunkkal szemben kell biztosítást kötnünk, hanem más bajai ránk gyakorolt hatása ellen kell biztosítást kötnünk. A nélkül is el tudjuk navigálni az ország hajóját, de biztonságosabb úgy hajózni, hogyha egyébként van egy ilyen biztosításunk. Tehát általában azt kell mondanom, hogy Magyarország a saját bajaival megbirkózik. Hát ahhoz képest, amilyen örökséget átvettünk, ez az ország most már működőképes állapotban lévő ország. Az igazi baj az volt, hogy közben kitört az eurózóna válsága, és annak a hatásával szemben is meg kellett védeni Magyarországot – meg is védtük. Hogy érthetően fogalmazzak: tehát tegyük föl, hogy élünk egy társasházban, lakásátalakítást hajtunk végre – az egy kényelmetlen dolog.

- Az, az.

- És amikor kicseréljük a csöveket, meg a parkettát, meg leverjük a vakolatot, akkor kiderül hirtelen, hogy nemcsak a mi lakásunkkal van baj, hanem a társasházban mindenkiével, és mindenkinek el kell végeznie valami hasonló dolgot. Na, akkor szokott kitörni a zűrzavar. Ez ellen a zűrzavar ellen kell nekünk egy biztosítás. Magyarország ma ebben a helyzetben van.

- Arról is korai még beszélni, hogy milyen hitelkeretről, milyen összegű, milyen mértékű hitelkeretről tárgyalnak majd, vagy kívánnak megállapodni – mert a sajtóban már ezzel kapcsolatban is több szám megjelent.

- De hát ez megint ez a kreatív magyar gondolkodásmód, a kocsi megelőzi a lovat. Semmilyen összegről nincs értelme beszélni, mert nekünk nem pénzre van szükségünk, nem akarunk fölvenni hitelt. Tehát nekünk nem arra van szükségünk, hogy megállapodjunk egymással, hogy márpedig Önök ennyi és ennyi milliárd eurónyi vagy dollárnyi összeget számunkra elérhetővé tesznek, nekünk arra van szükségünk, hogy egy olyan megállapodást kössünk, hogyha a nemzetközi pénzpiacok megbénulnak, akkor tudjunk hozzájutni egy hitelvonalhoz. Tehát nekünk nem egy konkrét összegre van szükségünk, hanem egy elővigyázatossági hitelkeretre. Tehát ezért a forintokról vagy a dollárokról szóló találgatás az idő előtti.

- Ön tavaly – hát igen, körülbelül egy évvel ezelőtt – úgy fogalmazott, hogy arcvesztéssel jár, ha visszamegyünk az IMF-hez. Hát most visszamentünk az IMF-hez. Mi történt?

- Igen, de szerencsére a helyzet változott meg, nem mi. Tehát az a törekvése Magyarországnak, hogy saját lábán álljon, hogy független legyen, hogy a saját gazdaságpolitikáját folytassa, hogyha valamit megtesz, azt ne azért tegye meg, mert valaki ráerőlteti, hanem azért, mert meg vagyunk győződve arról, hogy az jó Magyarországnak, e tekintetben semmilyen változás nincs és nem is lesz. Ha az európai helyzet nem lenne ilyen súlyos, mint amilyen, akkor szóba se jött volna az IMF-fel történő tárgyalás. De az európai helyzet ilyen, és a felelős gondolkodás az arra kell, hogy vigyen bennünket, hogy megkössük ezt a megállapodást. Általában azt kell mondanom, hogy az igazi vita ma a magyar politikában az érdekes módon nem is a kormányról meg a kormány döntéseiről zajlik, az igazi vita, vagy az igazi különbség a politikai életben, mondjuk az ellenzék és a kormány gondolkodása között az ott található, hogy mit gondolunk az országról, tehát mire tartjuk képesnek az országot. Mi arról vagyunk meggyőződve, hogy Magyarország egy olyan ország, amely tehetséges, szorgalmas, innovatív gondolkodású, tehát képes arra, hogy megálljon a saját lábán. Mások ezt vitatják, és ez a nagy vita igazából, hogy mire gondoljuk, mire tartjuk képesnek a saját hazánkat. Szerintem Magyarország egy olyan ország, amely ha jól szervezi meg az életét, akkor külső pénzügyi segítség nélkül is, tehát IMF- vagy európai uniós pénzügyi segítség nélkül is stabilan áll a lábán. Mások ezt vitatják, ezért vissza akarnak bennünket mindenképpen tuszkolni egy karámba.

- A növekedési tervről, a fejlesztésekről is beszélgetünk mindjárt, de engedje meg, hogy egyetlenegy dologról kérdezzem még az IMF-fel kapcsolatban, most, hogy van lehetőségem a legilletékesebbel erről beszélgetni. Korábban a Népszabadság, ha jól emlékszem címoldalon hozta Önnek ítélve azt a mondatot, vagy Öntől idézve azt a mondatot, hogyha az IMF jön, akkor Ön megy. Valóban elhangzott valaha az Ön szájából ilyen kijelentés?

- Nézze, elég vicces föltételezés, ugyanis az IMF sose ment el. Tehát ismét...

- De Ön is találkozott ezzel a cikkel, gondolom.

- Jó, de ha tudná, hogy én mennyi szamársággal találkozom. Tehát a helyzet a következő: az IMF a mi bankunk, tehát a Nemzetközi Valutaalap tulajdonképpen egy bank, nekünk abban részesedésünk van, ugyanis oda mi befizetünk, tehát az a saját bankunk. És ez a bank arra való, hogyha valamely ország bizonytalannak érzi a helyzetét vagy a környezetét, mint most mi, akkor oda tudjon fordulni. Ezért az IMF-nek Budapesten mindig is volt irodája. Itt arról volt szó, hogy 2010-ben, amikor lejárt az előző kormány által kötött szerződés a Nemzetközi Valutaalap és Magyarország között, akkor mi nem kötöttünk újat, nem kötöttünk új szerződést. Ennyi az egész. Tehát ilyen értelemben az IMF nem ment el, csak mi a saját politikánkat az IMF-fel való konzultáció nélkül folytattuk az elmúlt időszakban, és azt gondolom, hogy sikerre is jutottunk.

- Tehát Ön ilyen mondatot nem mondott - értelmezhetem ezt így?

- Hát, ez egy értelmetlen mondat, még egyszer mondom.

- Mármint melyik, hogyha az IMF jön, Ön megy?

- Hát persze. Mondom, hogy itt vannak.

- Jó, hát tudjuk, hogy a budapesti iroda eddig is itt volt, nem is erre vonatkozott szerintem ez a kijelentés. De...

- Ha úgy tetszik érteni...

- Igen?

- ... ezt a mondatot, hogy abban az esetben, hogyha az IMF...

- Újra rászorulunk.

- Nem. Hogyha az IMF irányítása alá kerül az ország újra, és nem a saját gazdaságpolitikánkat hajtjuk végre, akkor ránk, nemzeti érzelmű emberekre itt semmi szükség nincs – ez igaz. De hát szó sincsen erről, még egyszer mondom. Arról beszélünk, hogy Magyarországnak az európai fejlemények miatt szüksége van egy olyan pénzügyi keretre, amely a kedvezőtlen európai pénzügyi fejlemények esetén Magyarország számára elérhető. Nézze, ez egy erős ország. Most ugyan e felől az emberek maguk is időnként bizonytalanságban vannak, tehát ha ma Ön megkérdez egy átlagos magyar családot, hogy mégis mi a helyzet a világban, Európában és Magyarországon, akkor nagyon nehezen tud biztosan válaszolni. De a dolog mégiscsak úgy áll, hogy Magyarország egyszer már bebizonyította, hogy egy erős ország, tehát nem kell megijednie az ilyen nehezen kiszámítható nemzetközi helyzetektől. 1998 és 2002 között ezt az országot érte egy orosz válság, érte egy ázsiai válság, egy nagyon komoly kihívás a természeti erők részéről, óriási árvizeink voltak, és az ország állt a lábán. Én azért vagyok vitában az ellenzékkel meg a kételkedőkkel, időnként a riporterekkel is, mert úgy érzem, hogy ők nem hiszik el azt, amiben én hiszek, nem gondolják komolyan azt, amit én véresen komolyan veszek.

- Talán mert nem ezt tapasztalják a mindennapokban.

- Biztosan megvan az oka. Mármint azt, hogy mire képes az ország. Magyarországon 2002-ben négy éves polgári, nemzeti, kereszténydemokrata kormányzás után a munkanélküliség 6 százalék alatt volt, most 11. Én pontosan tudom, hogy ez az ország képes arra, hogy ismét 6 százalék alá vigye a munkanélküliséget. 2002-ben hosszú-hosszú évek munkájának eredményeképpen négy év alatt 58-59 százalékról 52-53 százalékra vittük az államadósságot. Én biztos vagyok benne, hogy Magyarország most is képes arra, hogy négy év alatt csökkentse az államadósságát. Én azt a fajta fölfogást és politikát képviselem, hogyha egyszer képesek voltunk arra, hogy megmásszunk egy magas hegyet, akkor föl nem foghatom, hogy miért kéne egy kisebb hegy megmászását célul kitűzni. Az a helyes, ha az országban ambíciók vannak, önbizalom van, és a saját tényeink, a saját életünk tapasztaltára építve, hiszünk a saját erőnkben. Most ha ez az erő nem működik az országban, akkor valóban képtelen lesz arra, hogy azokat a csúcsokat ismét elérje, ahol korábban pedig egyszer már járt. Na, ez az igazi harc a magyar politikában, azért nem egyes ügyekről szól, meg IMF-ről, meg levelekről, meg nem tudom miről, hanem arról, hogy hiszünk-e abban, hogy az ország képes erre.

- De akkor beszéljünk ezekről a jövőbeni konkrét lépésekről. Ugye, tudjuk, hogy januárban ezeket a tárgyalásokat a magyar kormány részéről Fellegi Tamás már tárca nélküli miniszterként folytatja, és Miniszterelnök úr tegnap új fejlesztési miniszternek javasolta Németh Lászlónét. A kérdésem az, hogy miért éppen őt, illetve hogy a jövőben mit vár majd a leendő fejlesztési minisztertől?

- A magyar kormány munkája a következő évben arra irányul, hogy egy növekedési paktumot, egy növekedési megállapodást hozzunk tető alá, és végre is hajtsuk azt. Ebben fontos szerepe lesz, nem egyedüli, de fontos szerepe lesz a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak, ugyanis ott van az állami vagyon, és ott kezelik az európai uniós forrásokat is, amit a magyar gazdaságba tudunk elhelyezni. Tehát egy növekedési terv csak akkor lehet sikeres, hogyha képesek leszünk az állami cégeket gyorsan és ésszerűen mozgatni, illetve az európai uniós lehetőségeinket 100 százalékig kihasználni. Ezt várom az új minisztertől.

- Egyébként hogyha már itt a kinevezésnél tartunk, akkor itt fussunk még egy kört, amiről már régebben is beszélgettünk, de úgy látszik, hogy nem árt ezt azért időnként tisztába tenni: négy vagy két évre nevezi ki minisztereit?

- Nekem nincsen jogom hosszabb időre kinevezni bárkit, mint ameddig a saját mandátumom tart. Tehát véget fog érni, a következő választási ciklus kezdetével véget ér a mostani kormány megbízatása, mindenki csak értelemszerűen odáig van kinevezve. Egyébként jogi értelemben, határozatlan ideig tartó szerződéseket kötünk. Ez egy furcsa minisztérium egyébként, mert mostantól ez a női minisztériumunk; sokat gondolkodtam ezen, hogy a Jóisten miért így rendezte össze a dolgokat, de biztos van ennek értelme, hiszen most már a miniszter is egy asszony, tehát egy hölgy, és ott az államtitkárok is javarészben hölgyek. És rájöttem arra, hogy valószínűleg ez nem véletlenül alakult így, bár ez nem volt szempont az én döntéseimnél, hanem arról van szó, hogy a pénzt, a kosztpénzt, a háztartáspénzt jobb az asszonyokra bízni, mint a férfiaknál hagyni, tehát az a családi vagyont kezelő minisztérium most a hölgyek kezében van.

- Ezt nagy örömmel hallom, és aztán bízzunk akkor majd a pozitívabb jövőben azzal szemben, amit, ugye, eddig láttunk. Akkor konkrétabban megpróbálom megfogalmazni a kérdésemet. 2012-ben átalakul a kormány, vagy sem?

- Most 2012. január elseje egy hét múlva itt van, tehát ha úgy kell értenem a kérdést – bocsánat, hogy dekódolom rendszeresen –, tehát, hogy január elsején lesz-e...

- Pontosan érti a kérdésemet.

- ... tehát, hogy január elsején lesz-e kormányátalakítás, ha ez a kérdés, akkor nem lesz kormányátalakítás. Általában tömeges kormányátalakítás sem lesz. Tehát én most éppen néztem egy kimutatást, valamelyik újságban tették ezt közzé, amely arról szólt, hogy a rendszerváltás óta a mostani kormány az, amely a leghosszabb ideig változatlan felállásban működött – több mint 18 hónapig, ami egyébként egy komoly érték. Ez nem véletlenül van így, én nem szeretek kapkodva döntéseket hozni, különösen nem személyi döntéseket, és ha egyszer valakinek megadtuk az esélyt, hogy a munkáján keresztül bizonyíthassa a rátermettségét, akkor ahhoz idő kell. Tehát én kellő türelemmel és segítőleg viszonyulok minden miniszteremhez. Tehát itt mindenkinek a megbízatása addig szól, ameddig az én mandátumom. Az igaz, hogy van olyan, aki azt mondta nekem, hogy egyébként majd a négyéves ciklus közben lehet egy olyan pillanat, amikor azt kéri, hogy újra üljünk le, és beszéljük meg, hogy ő folytassa-e a munkáját. Ilyen miniszterem volt is, van is, de ez hozzátartozik az élet normális rendjéhez. A legfontosabb a mostani európai körülmények között az az, hogy a kormány stabil legyen. Most ha Ön belegondol abba, mi minden történik a világban, Görögország, Olaszország, Spanyolország, Portugália, tehát kormányok dőlnek a kardjukba, vagy esnek szét, utcai zavargások vannak, gyújtogatások azután, lázadásközeli a hangulat, egész Európának ezzel kell együtt élni a következő időszakban, akkor a legnagyobb előny, amivel ma Magyarország rendelkezik, az éppen a kiszámíthatóság és stabilitás. Ez a kétharmados többség a parlamentben másfél év nagyon komoly, az életünk nagyon komoly kérdéseit érintő törvények szabályozása után is egyben van, akcióképes, működik, gyors, a kormány stabil, összesen egy miniszter távozott, illetve kapott új beosztást, őneki sem kellett elhagynia a kormányt, tehát ez a politikai, vezetői stabilitás, amivel ma rendelkezik Magyarország és a magyar politikai élet, az nagyon fontos. Vannak időszakok, amikor majdnem mindegy, hogy egy kormány stabil-e. Ha jól mennek a dolgok a világban, Európában és Magyarországon, akkor kormányok jöhetnek-mehetnek, ez nem rendíti meg az emberek mindennapi életét. De amikor baj van, amikor viharos vizeken vagyunk, akkor nagyon fontos, hogy stabil legyen a legénység, stabil legyen a kormány, a kapitány és így tovább.

- Ez a stabil legénység, kormány és kapitány, megengedheti-e magának azt, hogy például Magyarország, vagy a magyar állam költségvetési számairól és ami talán még ennél is fontosabb, az adóharmonizációról az Európai Unió, vagy ha úgy tetszik, Brüsszel döntsön? Mert hogy erről is dönteni kell hamarosan.

- Nézze, nehéz helyzetben vagyunk, ugyanis az európai válság új kérdést intéz most minden európai országhoz, ez pedig úgy hangzik, hogy azok, akik közös pénzt használnak, tehát egy pénznemben gazdálkodnak – ez az euró –, akarnak-e az eddigi együttműködésnél szorosabban együttműködni, akarnak-e a közös pénz alakításának jogán túl most már költségvetési kérdésekben is lemondani nemzeti hatáskörökről? Azt ne felejtsük el, hogy azok, akik bent vannak az eurózónában, nem rendelkeznek saját nemzeti bankkal. Azok megszűntek. Egy központi bank van Brüsszelben, az alá tartozik 17 ország élete pénzügyi szempontból. Most az a kérdés, hogy ugyanerre az ösvényre akarunk-e lépni költségvetési szempontból. Akik belül vannak az eurózónán, már ilyen pénzük van, őnekik nem nagyon van más választásuk, nekik ezt meg kell tenniük. Az a kérdés, hogy akik nincsenek még bent – mi ilyen ország vagyunk –, de egyébként elképzelhetőnek tartjuk, sőt vállaltuk is, hogy majd csatlakozni fogunk, mi át akarjuk-e venni ezeket a szabályokat, és ha át akarjuk venni, akkor csak a belépésünk után akarjuk-e átvenni, vagy esetleg már most. Tehát ezek a nagyon nehéz kérdések, amelyek miatt most 9 ország parlamentje, akik nem tartoznak az eurózónához, de európai uniós tagok, most mérlegeli ezeket a kérdéseket, így a magyar is.

- Ugye, a mi esetünkben ennek eldöntését a parlamentre bízta, de a majd kezdődő parlamenti vitában Ön kormányfőként vagy a nagyobbik kormánypárt vezetőjeként milyen álláspontot, milyen véleményt képvisel?

- Én két dolgot tudok biztosan. Jó lenne, hogyha többet is biztosan tudnék, de azt majd talán a vita során, azokat az álláspontokat majd a vita során ki tudjuk alakítani. Az első dolog az, hogy nem szabad vállalnunk semmilyen kötelezettséget az előtt, hogy beléptünk volna az eurózónába. Tehát olyan szerződést, amely azt mondja, hogy bár nem vagyunk benne az eurózónában, de vállaljunk ugyanolyan kötelezettséget, mint akik bent vannak, azt nem támogatnám, az nem volna ésszerű, sőt, a józan paraszti ésszel ellentétes lenne Magyarország szempontjából. A másik dolog, amit biztosan tudok, hogy olyan megállapodáshoz, amely az adórendszereket össze akarja hangolni, Magyarországnak nem érdeke csatlakozni. Az adók egyesítése a gazdag országoknak az érdeke. Azok az országok, amelyek szegényebbek, de gazdagok akarnak lenni – mi ilyenek vagyunk, mi egy szegény ország vagyunk, amelyik gazdag akar lenni, ezt úgy szokták mondani, hogy aki leszakadt ország, de föl akar zárkózni –, annak szüksége van egy saját adórendszerre, egy jobb adórendszerre, mint amivel a gazdagabb országok működnek, és ehhez az előnyhöz, ehhez a versenyelőnyhöz Magyarországnak szerintem ragaszkodni kell. Az egész adórendszer az én gondolkodásomban a gazdaságpolitika kulcsa. Amíg nincs tisztességes, egyszerű, átlátható, munkára ösztönző és gyereknevelést támogató adórendszer, addig nem jön létre egy igazi pénzügyi közösség sem. Egy nemzet nemcsak politikai közösség, nemcsak kulturális közösség, az egy gazdasági közösség is, amelynek a kifejeződése éppen az adórendszeren keresztül történik meg, ahol mindenki elfogadja, hogy bizonyos szabályok szerint a közösségünk működésének a költségeihez hozzá kell járulni. De ha az emberek nem érzik úgy, hogy hozzá kell járulniuk, akkor ki is esnek ebből a közösségből, és szétesik az ország. Ezért az adóelkerülés sokkal nagyobb bűn, mint azt az emberek egyébként gondolni szokták, mert az azt jelenti, hogy a pénzügyi közösségből én személy szerint kijelentkezek, miközben egyébként élvezni akarom a közösséghez tartozás előnyeit. Ezért kell nekünk egy olyan adórendszer, amely versenyképes, arányos, ösztönzi a munkát, és jutalmazza a gyermekvállalást. Ma ilyen adórendszer van Magyarországon, és ezt nem szeretnénk föladni.

- Ugye, ez a kétsebességű Európa, amiről Ön is, vagy amire Ön is már korábban utalt, ugye, pontosan látjuk Európán belül, hogy mennyiben függ Magyarország a recesszió felé tartó Nyugat-Európától, míg ezzel szemben például Kelet-Ázsiában így is 5-10 százalék közötti a gazdasági növekedés még ebben a jelen gazdasági helyzetben is. Mennyiben sikerült nekünk, mármint Magyarországnak a keleti nyitás? Tehát miért feneklettek meg például a korábban nagy hírrel beharangozott kínai beruházások, akár a reptéri gyorsvasút vagy a Malév eladása?

- No, mielőtt a keleti nyitásról beszélnénk, ha már érintette, akkor váltsunk esetleg pár szót erről a kétsebességes Európáról is.

- Igen.

- Ugyanis mindig meglepődve olvasom, hogy a kétsebességes Európáról, mint egy veszélyről beszélnek a nyilvánosság előtt, holott ez egy tény. Vannak országok, amelyeknek van egy közös pénze – ez az euró –, és vannak, akiknek nincs – ide tartozunk mi. Ez két különböző osztály, két különböző sebesség, ha úgy tetszik. És tegnapelőtt hozott az Európai Központi Bank egy olyan döntést, amivel végképp demonstrálta, hogy kettévált az Európai Unió, ez pedig az, hogy óriási mennyiségű pénzeszközt tett nagyon olcsó kamattal elérhetővé azoknak a bankoknak a számára, akik az eurózónához tartoznak, de kizárta belőle azokat a bankokat – például a magyar bankokat –, amelyeknek országai nem tartoznak az eurózónához. Hát hogyan versenyezhetnénk azonos föltételekkel, hogyha az egyik ország pénzintézetei azok egyszázalékos – mert erről van szó – kamattal jutnak hitelhez, míg a mieink fizetnek 5-6, 7-8, 9 százalékos kamatokat. Tehát jól látható, hogy mindennapi élettapasztalat, hogy Európa nem egységes, hanem bizony legalább két, de lehet, hogy más szempontból többsebességes is ennél. Na most, ami a keleti nyitást illeti. Nézze, az én politikámnak az egyik kulcseleme az a keleti nyitás. Ez nem egy pillanatnyi elhatározás kérdése az én részemről. Én úgy látom az előttünk álló évtizedeket, hogy a világgazdaság egészének fölosztása az visszatér abba az állapotba, ahol valamikor az 1800-as évek előtt volt. Az 1800-as évek előtt olyan volt a világgazdaság, hogy a földgolyóbison megtermelt javak többségét nem a nyugati civilizáció állította elő, hanem inkább Ázsia. Aztán jött egy hatalmas ipari forradalom és technológiai fejlődés, amely ezt megfordította ezt az arányt, és a nyugati világ állította elő a világ GDP-jének, tehát össztermékének meghatározó többségi részét. Most ez a folyamat, különböző okokból, az ellenkezőjére váltott, s most ismét afelé tartunk, hogy a kínai, az indiai gazdaság, de mondhatnám a vietnámit vagy a dél-koreai gazdaságot is, fölemelkedésével, meg még ráadásul Dél-Amerikában Brazíliát is ide kell számolnunk, a nem nyugati világhoz tartozó államok lesznek a meghatározók a világ nemzeti össztermékének előállításában, és nekünk kevesebb marad a világpiacról. Tehát én ezt a folyamatot látom, úgy gondolom, hogy ez nem egy átmeneti folyamat, ez nem egy-két évig lesz így, tehát Kína nem egy sláger, hanem hosszabb távon is jelentős szereplője a világgazdaságnak-India az nem egy divatos téma, hanem hosszabb távon meghatározó szereplője a világgazdaságnak, és az a kérdés innentől kezdve, hogy mi magyarok, akiknek a gondolkodásmódja teljesen nyugat-orientált, képesek leszünk-e gazdasági értelemben keleti irányba nyitni? Szerintem már most is el vagyunk késve. Ezt a következtetést mások sokkal hamarabb levonták, az Egyesült Államok gazdasága összenőtt a kínai gazdasággal. Tehát nekünk is, még amíg nem késő, keleti irányba kell nyitnunk, és végre kell hajtanunk egy olyan gazdasági újraorientációt, amely nem hanyagolja el a nyugati kapcsolatrendszert, nem megtagadja ezt, hanem mellé beépíti mindazt, amit Kelet jelent ma a világgazdaságban.

- De most akkor egy kicsit ezt fordítsuk is meg: Kelet mennyire nyit felénk például az állampapír piacon, például Kína, hogyha már Miniszterelnök úr ezt a példát hozta fel. Tehát tervezi-e Kína magyar államkötvények vásárlását például?

- Miután Magyarország az államkötvényeit a piacon adja el, azt tudom mondani, ezeken a piacokon Kína is jelen van.

- Akkor ezt most vehetem egy igennek?

- Kína is jelen van, tehát ő is részt vehet magyar állampapírok vásárlásában, igen.

- Térjünk vissza hazai vizekre. Két dologról még mindenképpen szeretném, ha beszélnénk. Az egyik az, hogy a héten a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa 7 százalékra emelte a jegybanki alapkamatot. Ez mennyiben befolyásolja majd, vagy mennyiben hat majd a magyar kormány és a Bankszövetség között kötendő paktumra, amelynek ugye része például a kis- és középvállalkozások számára nyújtandó hitelezés segítése. Tehát ez a 7 százalékos jegybanki alapkamat nem szab majd ennek gátat?

- Ezt is helyezzük, ha megengedi, egy tágabb összefüggésbe. Tehát az én fölfogásom szerint az elmúlt másfél évben elvégeztük egy új gazdasági és közjogi rendszer alapjainak a felállítását, állnak a pillérek. Ez nem azt jelenti, hogy nincsen munkánk a következő évre, mert új polgári törvénykönyvet, meg büntető törvénykönyvet akarunk alkotni, amely azért 20-30, 40 évente egyszer fordul elő egy ország életében, tehát nagy kihívások vannak előttünk 2012-ben is, de áll egy új gazdasági, közjogi, és közigazgatási rendszer. Eljött az ideje annak, hogy ezt most konszolidáljuk, megvédjük. Ehhez teljesítményre van szükség. Az emberek szemében egy politikai építmény, vagy egy közjogi építmény önmagában, vagy legalábbis nagyon sok ember szemében, önmagában nem képvisel különösebb értéket. Van, akik persze érzékenyebbek, és sokfajta szempont alapján ítélnek egy ilyen új gazdasági, közjogi és közigazgatási építményről, de a legtöbb ember – szerintem helyesen – a tapasztalatok alapján ítél: jobb életet hozott-e az új rendszer, mint amilyen a régi volt. Könnyebb lett-e, simább lett-e tőle az életünk, vagy sem? Használt-e, nyitott-e lehetőséget, kapukat, ablakokat a jövőre, vagy inkább becsukott? Ez alapján fognak ítélni. Ezért a következő évben ezt a rendszert, amit fölépítettünk, most sikeressé kell tennünk, hogy az emberek érezzék, megtapasztalhassák, hogy volt értelme egy ilyen rendszert fölépíteni. Ez egy sikeres rendszer lehet, az egyik legversenyképesebb rendszer ma Európában, csak most hoznia kell az eredményeket. Nehezíti a dolgunkat az, hogy közben az európai gazdaság rossz bőrben van, és nehezíti a dolgunkat az, hogyha nem csinálunk valami különlegeset, akkor a magyar gazdaság az a 2012-es évben nem növekedni fog, tehát nem az elvégzett munka eredményéről fog majd szólni, hanem mi is recesszióba eshetünk, mint esik majd oly sok nyugat-európai ország. Tehát nekünk egy növekedési paktumra van szükségünk, mi így hívjuk ezt, növekedési megállapodásnak, de ez nem csupán a bankok és a kormány között kell, hogy létrejöjjön. Éppen ma tárgyaltam a munkaadókkal meg a szakszervezetekkel arról, hogy ők is csatlakozzanak a növekedési paktumhoz, tegyenek javaslatokat az asztalra, olyanokat, amikről ők azt gondolják, hogy a magyar gazdaság növekedését elősegíti. Nekünk, a kormánynak is vannak ilyen javaslataink, azokat meg véleményezzék, és így jöjjön létre majd január hónapban egy testes, fölépített, erős, világos szerkezetű növekedési paktum. Erről beszélünk tulajdonképpen.

- Fog-e...

- Most a nemzeti bank, bocsánat, mert az Ön kérdése a nemzeti bank kamatlábáról indult ki, tehát innentől kezdve a nemzeti bank kamatemelése nem egy önmagában álló kérdés, hanem az a kérdés, hogy a 2012-es nemzeti célokkal, amelyek közül első helyre teszem a növekedés megindítását, annak megakadályozását, hogy a magyar gazdaság recesszióba essen, ezt segíti-e a kamatemelés? Szerintem nem segíti. Ezért van egy vita, udvarias, talán szakmainak tűnő, de a jövőnk lényeges kérdéséről szóló vita a jegybank és a kormányzat között.

- A jövőnk lényeges kérdéséről szóló vita folytatódik-e a magyar kormány és a magyar orvosok között a tekintetben, hogy például január elsejétől ki gyógyítja majd a magyar beteget? Borzalmas híreket hallunk arról, hogy január elseje után több ezer orvos felmond, itt van például csak a veszprémi kórház esete, éppen tegnap jelentették be, hogy az orvosok 70 százaléka helyezte letétbe a felmondólevelét. Szóval mi lesz január elseje után?

- Tehát az egészségügy tekintetében azt tudom mondani Önnek, hogy tegnap a kormányülésen fölállítottunk egy kis bizottságot, aminek az a dolga, hogy megvédjük az embereket egy ilyen kedvezőtlen fejlemény hatásaitól. Tehát nekünk azt kell garantálnunk, hogy akárhogy is döntenek majd az orvosok, beteg magyar ember ellátatlanul ne maradjon. Ezért meg is fogjuk szervezni az egészségügyi ellátást akkor is, hogyha az orvosok egyébként nagy számban mondanának föl. Erre vannak egyébként jogszabályok, hogy ennek mi a rendje. Akik dolgozni hajlandóak, azoknak a vezényléséről kialakítottunk egy elképzelést. Tehát a Magyarország rendelkezésére álló gyógyító kapacitásokat úgy fogjuk működtetni egy ilyen nem várt esetben vagy nem kívánatos esetben, mint amiről Ön beszél, hogy egyetlen magyar ember se maradjon ellátatlanul. A kormánynak ragaszkodnia kell, hogy a legfontosabb az egészségügyben az továbbra is a beteg, a beteg és gyógyulásra váró magyar ember.

- Miniszterelnök úr, egy ilyen felfokozott rohamtempóban, amiben ezen a héten is, meg az elmúlt hetekben is dolgozott a Magyar Országgyűlés, dolgozott Ön, át tudta-e élni úgy igazából magának az adventnek a belső jelentését? Néhány nap múlva karácsony. Tudom, hogy ugyanezt megkérdeztem Öntől egy évvel ezelőtt is, amikor ugyanígy beszélgettünk, akkor ugye a Hír Televízió stúdiójában. Most mennyiben más ez az advent?

- És akkor mit mondtam erre?

- Nem emlékszik rá?

- Nem.

- Elmondjam?

- Igen.

- Akkor azt mondta, hogy igazából az adventre az emlékezteti, hogy vannak gyermekei, akik adventi karácsonyi dalokat énekelnek, és így egy picit már az ünnep közeledtét az Ön életébe is be tudják csempészni.

- Nézze, ez most is így van, de talán kezdjük azzal, hogy a karácsonyi hangulatot, ha a parlamentben akartam volna megtapasztalni, akkor keserűen csalódnom kellett volna. Tehát a Magyar Országgyűlés üléstermében ma nem uralkodik karácsonyi hangulat, és holnap sem fog. Holnap 23-a van, és vagy 10 törvényt fogunk holnap ott bevégezni, elfogadni és ezzel teljessé tenni a magyar új gazdasági és közjogi rendszert, és azok a viták, amik ott várnak ránk a holnapi nap során, nem idézik a karácsony hangulatát, ebben biztosak lehetünk, mint ahogy így volt ez, mármint hogy nem idézték az advent hangulatát az előző hetek vitái sem. De a parlament nem is arra való, hogy adventi békességgel egymás nyakába boruljunk, jobb lenne gyakrabban megegyezni, de a parlament mégiscsak a kemény vitáknak, szempontoknak és álláspontoknak az összevetése, összemérési helyszíne. Én az idén egy váratlan, vagy nem is váratlant, hanem egy talán erőmön fölül álló vállalást tettem, erről nem akarok a nyilvánosság előtt hosszan beszélni, mert az interjú nem rólam szól, hanem az országról, de az idén majd minden nap sikerült reggel rorátéra mennem, hol egyedül, hol a gyerekeimmel, és egy kicsit korán keltem ugyan minden reggel, de kellő erővel, mondjuk úgy, hogy fölszerszámozva, lelkierőkkel fölszerszámozva érkeztem a parlament üléstermébe. És könnyen lehet, hogyha ezt a karácsonyhoz kapcsolódó, adventből fakadó erőt nem tudtam volna magamhoz kapcsolni, akkor lehet, hogy néhány törvény vagy néhány javaslatom elvérzett volna a parlamentben. De erősebbnek éreztem magam az elmúlt egy hónapban, mint bármikor korábban.

- Miniszterelnök úr köszönöm szépen még egyszer, hogy fogadta a stábunkat. Nagyon boldog karácsonyt kívánok Önnek és a családjának!

- Engedje meg, hogy én is Önnek személyesen, a családjának is, meg a Hír Televízió minden nézőjének áldott békés karácsonyt és sikerekben gazdag, bátor újesztendőt kívánjak.


orbanviktor.hu