- A konkrét kifogásokkal szemben kompromisszumkészen, a politikai vádakkal szemben viszont határozottan szállt vitába a magyar miniszterelnök az Európai Parlament plenáris ülésén a héten. A stúdió vendége Orbán Viktor miniszterelnök, jó reggelt kívánok!

- Tisztelettel köszöntöm a hallgatókat! Jó reggelt kívánok!

- Konkrétabban úgy tudnám kérdezni, hogy érvek és szlogenek is elhangzottak, ahogyan Ön fogalmazott, a tényismeret és a politikai álláspont határozta meg az elhangzott mondatokat. Volt-e olyan, ami meglepte?

- Nézze, azért a vita stílusa talán meglepő volt. Itt, Magyarországon gyakran kritizáljuk a magyar parlamentet; úgy érezzük, hogy nem elég tárgyszerű, nincs elég intellektuális tartalma, túlságosan a pártálláspontok határozzák meg a hozzászólók véleményét. Most összevetve a magyar parlamentet az Európai Parlamenttel semmi szégyenkeznivalónk nincs. Ami a személyes élményt illeti, nagy élmény volt kétségkívül, másfelől tudtam, hogy ez egy fontos és hasznos pillanat lehet Magyarország számára, mert nagy nemzetközi érdeklődés mellett a nyilvánosság előtt tisztázhatok fontos kérdéseket. Az érzésem nagyjából abban összegezhető, amit a nagymamám, aki már 90 éves elmúlt, mondott nekem tegnap, amikor felhívtuk egymást telefonon. Akkor azt mondta, hogy kisfiam, égnek állt a hajam, ennyi rosszindulatú embert egy rakáson! És ebben sok igazság van.

- De ennek azért egy jelentős része kiszámítható volt. Nyilván gondolkodott azon, hogy mi lesz az Ön álláspontja, hogy tényszerűen, tárgyszerűen szólal fel az elején és a végén, és csak a konkrét érvekkel vitázik. Ha belemegyünk egy picit az elhangzott mondatokba, akkor azért volt olyan, ami igazán váratlan volt.

- Nézze, azt én is tudtam, hogy mint a mindennapi életben is, itt is az a szabály érvényesül majd, hogy mindenki azzal harcol, amije van. Van, akinek ökle van, van, akinek esze. Szerencsére az utóbbiban mi, magyarok nem állunk rosszul, ráadásul nem vagyunk fafejű népség. Tehát erre a helyzetre is van kádencia a magyar közbölcsességben, s ez nagyjából úgy hangzik, hogy nem az a legény, aki adja, hanem az, aki állja, és nekünk most állnunk kell. Azt kellett bizonyítanunk, hogy pénzügyi, gazdasági, erkölcsi értelemben az érvek mezején mi álljuk az ütéseket, és Magyarország szerintem állja is, ezt most a gazdasági számokból is jól lehet látni. Nézze, új érvet, olyat, amit a megelőző hetek nagy Magyarország elleni nemzetközi offenzívájában ne hallottam, ne láttam volna, olyat nem kaptam. De nézze az is fontos dolog az én szakmámban, hogy az érveket sose becsüljük alá, az érvek súlyát. Még akkor sem szabad, hogyha egyébként az ellenfeleink időnként érvek helyett gumibotokat használnak, mint ahogy 1988-ban meg 2006-ban is történt. Hinni kell, egy demokratának hinni kell abban, hogy az érveknek igenis a végén lesz jelentősége, az érvekkel diktatúrákat lehet megdönteni, és hegyeket lehet megmozgatni, ez a mostani vita szerintem hasonló ehhez.

- Vissza fogok még térni erre a pontra, de nézzük talán a konkrétumokat, vagy azokat a kifogásokat, amelyek, ahogy Ön mondta: könnyen és gyorsan orvosolhatók; az európai bizottsági jogsértési eljárásokra gondolok. Milyen könnyen és milyen gyorsan orvosolhatók ezek a kérdések? Ehhez kormányülésre van szükség, elnökségi ülésnek kell erről döntenie, vagy pedig a plenáris ülésen születhet meg az orvoslás?

- A kormányzati álláspontot kormányülésen kell kialakítani, tegnap volt kormányülésünk, ez meg is történt. Természetesen néhány jogszabály módosítása is felvetődhet, arra a kormánynak nincsen lehetősége, hiszen, ha törvényt kell módosítani, azt csak a parlament, tehát a nép választott képviselői tehetik meg, mi javaslatot fogunk majd tenni. Most ha csinálunk egy mustrát a felmerült kérdések ügyében, azt kell mondanom, hogy nem látok különösebben nehéz ügyet. A jegybanktörvény dolgában kifogásolják a jegybank és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete nevet viselő intézmény összevonásának azt a módját, ahogy az alkotmány átmeneti rendelkezései azt szabályozzák. Amit ők javasolnak, az meg nekünk nem fogadható el, mármint az összevonásnak az a módja, ahogy azt ők képzelik. Ezért a legegyszerűbb lesz, ha eltekintünk a két intézmény összevonásától, eddig is külön működtek, ezután is meglesznek majd külön. Van egy olyan ügy, amit nehezebbnek látok, és nem is értem, megmondom őszintén, hogyan akadtunk fent ezen az ügyön.

- Az esküszöveg?

- Az esküszöveg húsz éve így van, számos országban így van, most azt nem értem, hogy az Európai Unió miért akarja azt, hogy ne tegyenek esküt a magyar alkotmányra, meg a magyar nép szolgálatára a jegybank vezetői. Itt úgy érzem, hogy talán nem lenne helyes, hogyha vita nélkül akár csak egy lépést is hátrálnánk, a többi kérdésben úgy gondolom, hogy meg tudunk egyezni.

- És szokásos menetrend szerint, tehát nem lesz szükség rendkívüli parlamenti ülésre az ügyben?

- Nem lesz szükség szerintem. Én kedden találkozom Barroso elnök úrral, és azt hiszem, hogy ott kettőnk között egy politikai megállapodást tető alá is lehet hozni. 

- Érdemes-e vitába szállni ezekkel a kérésekkel? Helyesebben: jól értem-e, hogy az eskü szövegét leszámítva gyakorlatilag az összes többi ponton a kormány engedett?

- Egy pont van még, ahol szintén óvatos lennék. Ez pedig a fizetés kérdése. Magyarországon volt egy közhivatalnokokra vonatkozó általános rendelkezés, hogy a fizetések nem mehetnek kétmillió forint fölé, és ez mindenkire érvényes: a köztársasági elnökre is, az Állami Számvevőszékre és a nemzeti bankra is. Ez alól én nem szívesen engednék kivételt az Európai Uniónak, nincsenek is érvei, úgy látom, hogy miért kellene ez alól kivételt adni. Sőt, azt írja a határozatában az unió, hogy elfogadják a fizetéskorlátozást abban az esetben, ha ez egy általános rendezés része, márpedig itt ez történt. Tehát itt is érdemes azért kiállni a saját igazunk mellett.

- Az úgy van, igaz, ahogy Barroso elnök mondja, hogy az IMF-megállapodásnak feltétele, hogy ezeken a pontokon a vita megszűnjön, a kormány vagy engedjen, vagy megszülessen valamiféle megállapodás, és aztán csak akkor lehet az IMF-fel leülni tárgyalni?

- Mondják, ezt mondogatják, de azért még nem láttam semmilyen papirost erről. Amit ma biztosan tudunk, az az, hogy az Európai Unió néhány kérdésben úgy gondolta, hogy Magyarországon olyan döntések születtek, amelyek szemben állnak, illetve mennek az unió közös jogrendjével. Mi ezt néhány ponton hajlandóak vagyunk elfogadni és korrigálni, más pontokon pedig további egyeztetéseket javaslunk. Arról még senki semmilyen dokumentumot nem adott át Magyarországnak, hogy az IMF-fel és az Európai Unióval történő tárgyalások megkezdésének lennének előfeltételei, és mik volnának azok, nyilatkozatok, célozgatások, utalgatások hangoztak el, de nekünk nem szabad ezeket komolyan venni.

- De Barroso elnök is utalt egy hasonlóra.

- Azt mondta, hogy vannak. Szóval még egyszer mondom: ha valaki előfeltételeket támaszt, ami egyébként nem a legudvariasabb dolog, de hát ilyen az élet, miért ne tehetné meg egy tárgyalófél, hogy előfeltételeket támaszt? Mi nem támasztunk ilyet. Én fontosnak tartom azt, amit most Strasbourgban is bizonyítottunk, hogy mi emelt fővel állhatunk a világ előtt, mert európaiságot, európai értékeket és európai stílust képviselünk, nem támasztunk előfeltételeket, de ha valaki támaszt előfeltételeket, azt tudomásul vesszük, de akkor azt nyíltan, egyenesen, világosan be kell mutatni, hogy mik azok az előfeltételek.

- Ha már előfeltételek, az IMF adott már valami leírást, vagy küldött már valamit arról, hogy mit kér cserébe a megállapodásért? Elárul részleteket ebből, ugye, itt kiszivárgott, hogy az egykulcsos adó lehet a legnagyobb ára ennek a megállapodásnak.

- Nézze, én már annyi szamárságot hallottam, és annyi kiszivárogtatásról értesültem, hogy letettem arról, hogy azokat komolyan vehessük. Mi egy dolgot tudunk biztosan, mi semmit sem szivárogtatunk ki, és semmiről sem beszélünk a magyar pozíciót illetően egészen addig, amíg a tárgyalások meg nem kezdődnek. Egyébként az én szakmában, mármint a politika szakmájában mindenfajta taktikai ravaszkodások is ismeretesek, régi, ősi szakma ez, a második legősibb – mondhatnám. És tudom, hogy ilyenkor hírekkel lehet befolyásolni a másik tárgyalófél pozícióját, de felesleges ezzel próbálkozni, mert Magyarországét nem lehet; mi tiszta, világos, átlátható tárgyalásokat akarunk, és én szeretném a közvéleményt megnyugtatni, hogy a közvéleménynek világos, pontos ismerete lesz arról, hogy a tárgyalások miről zajlanak, mert Magyarország megérdemli, hogy egy ilyen fontos kérdésben minden információval rendelkezzen.

- Igen, de komolyan kíváncsi arra, hogy tart-e attól, hogy lesznek az IMF-nek fájdalmas kérései? Ami a magyar kormány gazdaságpolitikáját a velejéig érinti?

- Egy dolgot biztosan mondhatok Önnek: mi azért ülünk le, hogy olyan megállapodást kössünk, amely szolgálja Magyarország érdekeit. Olyanokat, amelyeket ellentétesek Magyarország érdekével, azokat természetesen majd valahogyan el kell kerülnünk, vissza kell utasítanunk, más megoldást kell javasolnunk, tehát Magyarország ellenében nem lehet Magyarországgal szerződést kötni.

- De az cél, ugye, hogy azért záros határidőn belül megszülessen ez a megállapodás. Tehát hogyha február közepére meglesznek a módosítások, tegyük fel, hogy ez kielégíti az IMF-et, akkor utána mondjuk egy hónapon belül, azt mondják legalábbis elemzők, hogy jó lenne, ha megszületne a megállapodás.

- Már az is jó lett volna, ha tegnap megszületett volna, tehát olyan bizonytalan ma a világ, hogy egy ilyen megállapodás sokat javíthat Magyarország helyzetén akkor is, ha egyetlen forintot sem akarunk igénybe venni, csupán egy biztosítási szerződést akarunk kötni arra az esetre, hogyha baj van, akkor azonnal rendelkezésre álljon pénzeszköz, de egyébként nincs szükségünk most közvetlenül hitelre, mégis ez a megállapodás fontos nekünk. Minél gyorsabban kötjük meg a megállapodást, az nekünk annál jobb, mi fel is készültünk, a főtárgyalót már réges-régen kineveztük, tehát mi gyorsan meg tudunk állapodni, igazából a másik félen múlik, hogy a megállapodás milyen gyorsan jön tető alá.

- Vissza egy picit a strasbourgi vitához. Hogy érzi, le vannak-e zárva a vitás kérdések? Arra gondolok, hogy említette, hogy az alkotmányt például nem érték kifogások, tényszerűen érvekkel valóban nem, támadó mondatok viszont elhangzottak. Elképzelhető-e, hogy ezek a mondatok tovább élnek, tekintettel egyébként arra is, hogy Ön például nem válaszolt ezekre a felvetésekre, részben idő szűke miatt, részben jelezte, hogy csak az érvekkel…

- Részben, megfigyeltem ott a nemzetközi baloldal képviselőinek a hozzászólásait, és annyira nyilvánvaló volt, hogy nagy többségük egyáltalán nem olvasta az alkotmányt, tehát nem ismeri a szöveget, amiről beszél. Ki van adva egy pártutasítás – ez nem ismeretlen dolog –, és felmondja a leckét. De ha csak, szóval nem akartam én senkit sem megszégyeníteni, vagy, hogy mondjam, kukoricára térdepeltetni azzal, hogy felteszek két-három kérdést, aztán kiderül, hogy fogalma sincs egyébként, hogy melyik ország melyik alkotmányáról beszélhet. Nem lett volna ennek a nyilvános megszégyenítésnek semmi értelme. Tehát jobb volt a konkrét vitákat elkerülni, de azt tudnunk kell, hogy a támadásoknak van két konkrét oka. Nem véletlenek ezek a támadások, nem balszerencsénk van. Világos oka van a támadásoknak, van egy gazdasági oka, és van egy politikai oka. A gazdasági ok az, hogy az elmúlt másfél évben olyan gazdaságpolitikát folytattunk, amely elutasította a megszorításokat, és bevonta a tehermegosztásba azokat a nagyon erős gazdasági-üzleti csoportokat, amiket korábban az előző kormányok soha sem vontak be: bankadó, végtörlesztés, nagy nemzetközi cégeket sújtó válságadók. Tehát mi arra kértük őket, hogy járuljanak hozzá a válság terheinek viseléséhez, ez ugyan szép kérés, jól hangzik, igazunk is van, de rengeteg üzleti érdeket sértett, és ez ott van a támadások mögött. A támadások másik része politikai természetű, mert az európai színtéren is zajlanak a viták jobb- és baloldal között; mind a jobb-, mind a baloldal nemzetközileg szervezett, láthattuk, hogy a jobboldal, az Európai Néppárt nagyon határozottan, nagyon egységesen, szerintem színvonalasan ki is állt Magyarország és a magyar alkotmány mellett. De hát vannak viták a kereszténységről, a család szerepéről, a homoszexuálisok jogairól…

- Ezek viszont már alkotmányt érintő viták.

- Így van, pontosan erről van szó. De azt is tudnunk kell, hogy a magyar alkotmány nemcsak azért vált ki érdeklődést, mert egy kiváló dokumentum. Egyébként nem túlzott az érdeklődés, egy nagyszerű dokumentum, és szakít is egyébként néhány mára divatossá vált európai, Európa sok országában divatossá vált felfogással. Például az egyénnek nemcsak jogairól, hanem kötelességeiről is beszél, a társadalom nemcsak egoizmusra, önzésre épül, hanem azt össze kell hangolni, az egyéni érdeket elfogadja az alkotmány, de össze kell hangolni a közérdekkel. Bizonyos kérdésekben az egyéni érdek nem előzheti meg a közérdeket, a közérdeket tiszteli, a kereszténységet elismeri, a családot tekinti a társadalom alapjának, és a nemzeti érzést nem problémának látja, hanem egy bátorítandó, erőt adó érzésnek, amire szüksége van az európai, köztük a magyar nemzetnek. Na most, vannak, akik erről pont az ellenkezőjét gondolják. Ez egy örökzöld vita, száz évek óta, ha úgy tetszik, több száz éve óta zajlik ez Európában, és Magyarország nagyon karakteres álláspontot képvisel. Ráadásul a többi posztkommunista ország a kilencvenes évek végéig meg tudta alkotni a saját alkotmányát, mi nem, mi későn jövők vagyunk. Ma senki sem szokott 365 törvényt elfogadni másfél év alatt, új alkotmányt alkotni, mint mi, ezért erre mindenki felkapta a fejét.

- Na, most lehet itt még olyan helyzet, amivel viszont elképzelhető, hogy foglalkoznia kell a kormánynak, és Ön is hallotta Barroso elnök beszédét a felvezetésben, hogy vannak olyan kérdések, „amelyek meghaladják az európai jogi kérdéseket,” és itt gondolom, hogy a médiaszabadsággal kapcsolatos újabb aggodalmakra gondolt, amelyet egyébként a bizottság felelős alelnöke is a miniszterelnök-helyettesnek küldött levelében megerősített. Tehát lehetnek még olyan viták, olyan konkrét érvek, amelyekkel dolga van a magyar kormánynak.

- Nézze, amikor a média kérdését hozzák szóba a derék emberek Strasbourgban vagy Brüsszelben, akkor itthon a magyarok meg én magam is ott a jólneveltség határán belül, de csak mosolyogni tudunk. Hátha egyszer eljönnének Magyarországra, elkezdenének egy munkanapot úgy, mint én ma reggel, és kinyitnák a magyar újságokat, meg meghallgatnák a magyar médiát: rádiót, tévét, sok minden érzésük lenne, de az, hogy itt a kritikus hangok el lennének nyomva, no, az biztos nem. Itt olyan gyalázkodás zajlik napról napra bizonyos orgánumokban, ami talán még Brüsszelben, Strasbourgban is meglepné az urakat.

- Pontosan tudja, hogy mire gondolnak, például a Klubrádió frekvenciaengedélyére. Hát ezt meg is fogalmazták.

- Nézze, az egy nagyon érdekes dolog, és ott nekünk nagyon határozottan ki kell állnunk a saját jogrendünk mellett, ugyanis ők nem kevesebbet kérnek, akik ezt felvetik, minthogy a hatályos magyar törvények és versenyszabályok ellenében csak azért, mert ők valakit támogatnak, előnyhöz juthasson – ez az összes európai egyezménnyel, az európai értékekkel szemben áll. Ha valaki pályázik egy frekvenciára, akkor olyan ajánlatot kell beadnia, amivel nyerni tud. Ha töredékét akarja fizetni, mint valaki más, akkor hiába áll mögé akár a világ legnagyobb hatalma, én nem hághatom át a magyar jogrend határait, nem tudok teljesíteni ilyen kérdéseket, mert Magyarország demokrácia és jogállam. Itt a versenyben a megadott szabályok szerint kell nyerni, nem pedig politikai kapcsolatok révén. Éppen ezt a mutyi országot szeretném már végre magunk mögött hagyni, vagy szeretném, ha Magyarország maga mögött hagyná, amikor a teljesítmény, az igazi értékek, az igazi munka számít, nem pedig az, hogy a világ melyik sarkáról ki mellett mekkora hatalmak emelik fel a hangjukat.

- A miniszterelnök nem tartja nehéz ügynek a jegybankra vonatkozó kifogások orvoslását, itt valószínűleg eltekintenek a nemzeti bank és a pénzügyi felügyelet összevonásától, egyebek mellett ez is tanulsága a szerdai strasbourgi vitának. Erről beszélgettem Orbán Viktor miniszterelnökkel.

- Köszönöm, hogy itt lehettem!


orbanviktor.hu